2009. december 30., szerda

masszázs

Voltam ma gyógymasszőrnél, úgy kiszedte a hátamból a csomókat, hogy csak na, adott egy csomó tippet, hogy hogyan kéne ülnöm, aludnom, járnom (csirkének érzem közben magam, kipróbáltam), és csak néha éreztem úgy, hogy a gerincemet a bordámon át fogja kinyomni. Az is kiderült, hogy akikhez eddig jártam ortopédiára, tök bénák voltak, mert ahhoz képest, hogy kb. 3 éve járok oda, egyszer sem röntgeneztek meg, pedig legalább évente kellett volna, hogy ténylegesen tudják, mit kezdjenek velem.
Jó fejek ezek az orvosok. Tiszta szagos lettem a masszázskrémtől is.

2009. december 28., hétfő

szerintem

engedékeny, büszke, túl sokat gondolkozó, határozatlan, gyenge, bizalmatlan, befelé forduló, alacsony, önző, befolyásolható, kedves, néha kétszínű, lassú, logikátlan, őszinte, becsvágyó, előzékeny, gyáva, kalandvágyó, hiú, kompromisszumképes, realista, szerencsétlen, pesszimista, aktív, nagylelkű, olykor parancsolgatós, önhibából tanuló, igazságszerető, kissé felszínes, játékos, bohókás, néha unalmas, kapcsolatfüggő, aggodalmaskodó, ironikus

2009. december 27., vasárnap

Mivel szoktad levezetni a stresszt?
sírok, magamban dühöngök
Melyik a legégőbb lemez lemez ill. film a gyűjteményedben?
nem is tudom, én csak jó zenéket hallgatok és jó filmeket nézek

Van...
kedvenc szavad?
nincs
tetoválásod?
nincs
olyan hely, ahová még sose jutottál el, de szívesen mennél?
az egész világ

Mi...
az a ruhadarab, amit sohasem vennél fel?
body, bőrszerkó
volt a jeled az oviban?
kosár
az a film, amit nem néznél meg még egyszer?
Rekviem egy álomért, Apocalypto, Trainspotting, Álom.net, tovább is van, mondjam még?

Próbáltál már...
kötni?
nem, de kiskoromban jót játszottam a kötőtűkkel
karatézni?
nem... nem vagyok az erőszak híve
tűsarkúban bicegni?
mért akarnék tűsarkúban bicegni?
sminkelni?
ha-ha
snowboardozni?
az egyetlen téli sport, amit valaha kipróbáltam, a szánkózás
búvárkodni?
nem, de izgi lehet
háromfogásos vacsorát főzni?
csak gondolat szintjéig jutott el
verset/dalszöveget írni?
erről ne beszéljünk

Ha...
egy lakatlan szigeten kéne élned egy hétig, mi az a három dolog, amit magaddal vinnél?
mindent vágó kés, egy oplimpiai méretű hűtőtáska egy hétre elegendő étellel, lámpa
újrakezdhetnéd az életed, mit csinálnál másképp?
nem szeretem az ilyen kérdéseket
ha ebédet kéne főznöd, mivel próbálkoznál?
krumplilevessel és rántott hússal, avagy mirelit pizzával
fiú lehetnél egy napig, mikre lennél kíváncsi?
amire mindenki más

Egy hétköznap reggelen mit vársz a legjobban?
hogy visszafeküdhessek aludni
Délután?
nincsenek elvárásaim
Este?
akkor végképp
Egy hétvégi reggelen mit vársz a legjobban?
hogy menjünk valahova
Délután?
hogy menjünk valahova/haza
Este?
változó
Mi az az étel, amit akkor se ennél meg, ha fizetnének érte?
olyan emberhez szól a kérdés, aki a két kezén meg tudja számolni, hányfajta ételt hajlandó megenni
Mi található az iskolatáskádban?
pár füzet, kaja, pia, pénztárca, zsepi, számológép, tampon
Mi az az étel, amit bármikor hajlandó vagy megenni?
csirkemell, pizza, kukorica, vadas
Mi az az ital, amit bármikor képes lennél meginni?
gyümilé
Ha csak egy háziállatot tarthatnál, mi lenne az?
ezzel a dilemmával régen küzdök
Milyen olyan háziállatot szeretnél, ami még nem volt neked?
csak kutyám és macskám volt eddig, tehát a lehetőségek tárháza végtelen. mondjuuk... nem tudom, a többi állat büdös, ketrec vagy akvárium kell neki, és hangos.
talán egy süni
Mit hallgatsz most?
rob thomas-little wonders
Mit hallgattál öt perce?
semmit, az előző kérdés miatt kapcsoltam be
Mit fogsz hallgatni öt perc múlva?
öt perc múlva megmondom
kid rock-all summer long
Most nézel tv-t?
se most, se máskor
Mi az, amit most idegesít téged?
saját magam
Mennyi a pontos idő napra és percre pontosan?
'09. 12. 27. 16:07
Köszönj el!
pápusz

2009. december 26., szombat

Stephenie Meyer - Eclipse

Hivatalosan most olvastam el először a könyvet, és a kb. 600 oldalt két nap alatt kivégezni igazán nem piskóta. Nem ez a kedvenc részem, de a New Moon-nál jobban tetszik.

Bella ugye az előző kötetben visszakapta Edwardot, de közben elveszítette Jacobot, most pedig legjobb barátját hiányolja. Miután sikerül kierőszakolnia pár találkozót, rá kell döbbennie, hogy szerelmével és barátjával való kapcsolata összeegyeztethetetlen - döntenie kellesz közöttük.
Mindeközben pedig Seattle-ben rejtélyes tömeggyilkosságok történnek, és egyre nagyobb az esélye, hogy vámpírok állnak a háttérben. De ahhoz, hogy le tudják őket győzni, a két halálos ellenségnek - a vámpíroknak és vérfarkasoknak - össze kell fogniuk.

2009. december 25., péntek

answer

Heart.

Meglátjuk, mi sül ki belőle...

karácsonyolás



1. - sólámpa, amire nem is gondoltam volna, de tök jó, bár igencsak helyet kellett neki szorítanom.
2. - német nyelvű rejtvénykönyv. egyes rokonaim határozottan törődnek a német nyelvtudásom megmaradásával.
3. - hát nem édes kis mamusz, imádom, olyan jó puha és meleg, szabályosan ráragadt a lábamra.
4. - zokni. oké, semmi extra. de van rajta csúszásgátló, haha.
5. - könyvek, jeee. az Empátia című, azt hiszem, jelzésértékű, hogy néha viselkedhetnék kedvesebben is. aztán Eclipse, ezt nem kell magyaráznom. plusz egy muffinos receptkönyv. immáron a harmadik. ha valakitől még egyszer ilyet kapok, annyi muffint sütök neki, hogy egy életre megutálja.
6. - egy igazán retrós párna, nagyon ari, maci van rajta.
Aztán van még egy nyaklánc, egy atléta meg egy fejhallgató, csak ezek már nem fértek rá az asztalra.

Különben tök jó volt a karácsony, nagynéném szeret spéci kajákat főzni, mondjuk a cukkinis pulyka tényleg fincsi volt. A sütijeimet is mindenki bírta, csináltam zserbót, kakaós kalácsot meg anyával mézeskalácsot. Meg persze bejglit is.
Tulajdonképpen megint olyan hamar elment a karácsony, az ember egy csomót készülődik, izgatottan várja, aztán egy szempillantás alatt el is telik, és már csak a karácsonyfa emlékeztet rá, amit csütörtök délben kisebb-nagyobb veszekedések közepette díszítettünk fel.

2009. december 24., csütörtök

Frohe Weihnachten

2009. december 23., szerda

kezdődik...

Asszem, felfáztam.
Megint.

kari előtt

Fárasztó napon vagyok túl, egész végig sütiket gyártottam, és már csak arra várok, hogy holnap betegre zabálhassam magam. Nagynénéméknél leszünk (hálistennek legalább a takarítás miatt nem kell stresszelni), és ők tuti valami fincsiséget csinálnak.
De tulajdonképpen nincs is igazán karácsonyi hangulatom, valahogy nem kapott el a dolog. Még mindig olyan távolinak tűnik, és egy csomó mással van tele a fejem. És attól is tök rosszul érzem magam, hogy nem vettem ajándékokat. Úgy terveztem, ma szakítok rá időt, de egy másodpercem se volt, hogy leálljak, és az eső is zuhogott. Holnap még lesznek boltok, talán akkor kitalálok valamit.

2009. december 22., kedd

Stephen King - A halálsoron 2.: Egér a halálsoron

A halálsoron King egy hatkötetes sorozata, ami filmben is megjelent ugye (és ami a sokadik legkedvencebb dolog a világon), és amit a könyvtárban képtelenség megtalálni. Nekem szerencsém volt, a második kötet (a képen a rózsaszín) ott figyelt a polcon jól eldugva, így rögtön lecsaptam rá. Ám mivel ez csak egy történet részlete, nem túl eseménydús.

Paul Edgecomb a Cold Mountain börtön E-blokkjában dolgozik, ahonnan a raboknak már csak egyetlen útjuk van: a villamosszék felé. Az őrök feladata tisztességesen eltávoztatni a foglyokat, ám még az ott dolgozók között is vannak olyan emberek, akik nem lelik másban örömüket, mint az elítéltek szenvedésében. A fogdában aztán egyszer csak megjelenik egy egér, és majd' mindennapos látogató lesz. Az egyik fogoly háziállatává fogadja, és az őrök meglepetésére mindenféle mutatványokra megtanítja a Mr. Jinglesnek keresztelt egeret.
Ezekben a napokban viszonylag nyugisan telnek az E-blokkban élők és dolgozók napjai, mígnem egy veszélyesen őrült rabot szállítanak a börtönbe.

"- Ezt nézze, kapitány! - mondta, amikor megpillantott. - Megszelídítettem egy egeret!
Gőzhajó Vili volt az.Odabent Delacroix cellájában. Sőt: a cajun vállán ült, és nyugodtan bámult bennünket a rácson át apró olajpötty szemével. Farkát a lábai köré kanyarította, tökéletesen nyugodtnak tűnt, akárcsak Delacroix; barátom, el nem hitted volna, hogy ez ugyanaz az ember, aki nem egészen egy hete reszketve kuporgott a priccs végében. Szakasztott úgy nézett ki, mint a lányom karácsony reggelén, amikor lemegy és megtalálja az ajándékokat."
/72. o./

question

Mind or heart?

2009. december 21., hétfő

hasznos rólam

Tudtad, hogy egy ember nyolc pókot is megeszik alvás közben?
hallottam
Ismersz olyat, aki a valóságban is használja a 'lol't?
igen. egyet.
Milyen színű zokni van rajtad?
zöld-bézs
Ha nem büntetnének meg érte, meg tudnál ölni valakit?
kizárt
Ha idegenek támadnák meg a Földet, összebarátkoznál velük?
mivel éppen megtámadják a Földet, valszeg nem a barátkozással lennék elfoglalva
Szerinted húsz év múlva mit fogsz dolgozni?
nem akarok erre gondolni
Hol akarod, hogy eltemessenek, miután meghalsz?
a hátsó kertben, hogy visszajárhassak kísérteni. micsoda kérdés
Ha egy napig láthatatlan lennél, mit csinálnál?
beszabadulnék valami kajáldába, teletömném magam, és feltölteném az itthoni készletemet is. aztán beülnék egy csomó mozifilmre, majd kihallgatnám, hogy mit beszélnek rólam mások a hátam mögött
Még hetven másodperced van hátra. Mit csinálsz?
írok egy üzenetet
Hol van az a hely, ahol megesküdtél, hogy nem mész oda többet?
nem csináltam ilyet
Rábíznád egy jegesmedvére az életed?
hogyne
Inkább penészes húst ennél, vagy romlott tejet innál?
ehhez nagyon éhesnek kéne lennem először is
Szeretnéd, hogy a pokémonok igaziak legyenek?
igeen!
Tudod, mit jelent az e=mc2?
rémlik valami
Hiszel a fiú-lány barátságban?
elméletben
Ismersz AIDS-es embereket?
nem tudok róla
Még jóban vagy a két évvel ezelőtt megismert barátaiddal?
még
Elhagynád a barátodat/barátnődet, ha drogos lenne?
elvileg nem
Az anyukád hol van most?
remélem hazafelé tart, mert éhes vagyok
Tudod, hogy 7. osztályban kibe voltál szerelmes?
kibe?
Mikor voltál utoljára nagyon berúgva? Vagy mikor ittál alkoholt?
úgy istenigazából még soha nem voltam. két hete talán...
Félsz a sötétben?
hála SK-nek
Tudsz titkot tartani?
igen
Mi az, amit megváltoztatnál magadon (külsőleg)?
a lábam, az orrom, mióta megműtötték, nem szeretem, őőő...
Mi az, amit megváltoztatnál magadon (belsőleg)?
több magabiztosság és határozottság
Utálod azt, akivel utoljára összevesztél, és azóta sem beszéltetek?
nem vesztem össze senkivel
Félsz a hullámvasutaktól?
nem sűrűn ülök hullámvasúton, de ha a közeljövőben kipróbálom, megmondom
Mi van a zsebedben?
üres
Az ígéretek fontosak neked?
nem nagyon hiszek nekik
Könnyű veled kijönni?
jó nagy adag türelemmel igen
Nehezen bízol meg másokban?
eléggé
Őszintén azt tudod mondani, hogy most boldog vagy?
nem kifejezetten
Összevesztél valakivel az elmúlt két hétben?
nem
Van olyan barátnőd/barátod, akinek A-val, C-vel vagy T-vel kezdődik a neve?
igen
Voltál valaha vigasztalhatatlan?
sztem igen. bár akkor éppen senki nem próbált megvigasztalni
Le tudnád élni az életed hátralevő részét alkohol nélkül?
elég baj lenne, ha nem
Szeretsz ölelkezni?
naná
Mit néztél meg utoljára színházban?
rég volt, nem emlékszem
Mi van a csuklódon?
bőr
Milyen ruha van rajtad?
lepukkant
Szeretnéd, ha mások is látnák, hogy kitöltötted ezt?
semleges
Hol vagy most? Mit látsz, ha kinézel az ablakon?
a szobámban. sötétet
Mi a legpozitívabb tulajdonságod?
ezt nem tőlem kell kérdezni
Mi a legidegesítőbb szokásod?
kukaság
Dal, amit szeretnéd, ha te írtál volna?
nem tudom
Mivel lehet leginkább levenni a lábadról?
amire nem is gondolnék
Mi az, amire legutoljára pénzt költöttél?
anya megkért, hogy fizessek be egy csekket
Melyik sorozat szereplője lennél szívesen?
háá nem tudom
Péntek éjfél van. Mit csinálsz?
melyik péntek:P
Zavarba jössz, ha neked kell vacsorát készítened?
nem
Mi az álmod?
világbéke
Mi a számítógéped háttérképe?
színes, csíkos, csokis
Anélkül, hogy ránéznél az órára, mondd meg, mennyi az idő!
fél öt-öt körül
Oké, akkor mennyi az idő valójában?
17.12 ...majdnem
Nyújtsd ki egyenesen a bal kezed! Mi az, amit megérintesz?
a laptop képernyőjét
Jobb kezeddel?
kesztyű
Beszélsz most valakivel telefonon vagy msn-en?
nem
Kivel?
-
Szuperhős vagy?
tuti
Mi a neve a szupererődnek?
matekzseniség
Mit tennél a pizzádra?
rengeteg kukoricát, sonkát, bacont, csirkemellet, tonhalat
éhezem
Van mobilod?
van
Milyen színű?
sötétlila
Milyen márkájú?
sonyericson
Mit ettél utoljára?
boci étcsokit
Mit ittál utoljára?
vizet
Mit hallottál utoljára?
a matektanárom magyarázását. most meg zenét

2009. december 20., vasárnap

suti es gebasz

A mai suti a csokoladekenyer volt.



Es van valami mar megint a billentyuzetemmel, ennyit is csak bajosan tudtam irni.

2009. december 19., szombat

kinek mi

22 fok: - A kaliforniai lakosok felveszik a pulcsit.
20 fok: - Miami lakói befűtenek.
17 fok: - Hawaiion kesztyut húznak.
14 fok: - Brazíliában szünetel a futballbajnokság.
10 fok: - Miami lakói az elköltözést fontolgatják.
5 fok: - Minnesotában fürdőzni indul a nép.
2 fok: - Az olasz kocsik nem indulnak be.
0 fok: - A víz megfagy.
-3 fok: - A kanadaiak úszni mennek.
-8 fok: - Az Antarktiszon kibújnak az első rügyek.
-10 fok: - Alaszkában beindul a strandröplabda-szezon.
-15 fok: - Az amerikai kocsik sem indulnak.
-18 fok: - Miami lakói megszűnnek létezni.
-20 fok: - Az alaszkaiak pólót öltenek.
-25 fok: - Kanadában felveszik a pulcsit.
-30 fok: - A kaliforniaiak kihalnak.
-34 fok: - A német muszaki cikkek kilehelik a lelküket.
-38 fok: - Minnesotában begombolják a felső gombot.
-41 fok: - Alaszkában behajtják a fürdőszobaablakot.
-45 fok: - A déli-sarki pingvinek összebújnak.
-52 fok: - A szibériai motorok elkezdenek köhögni.

2009

SK-mánia

Úúú, valaki elkezdett felpakolni a kedvenc letöltőoldalamra Stephen King adaptációkat, az illető az én Szőke Hercegem. Az egyetlen bibi, hogy utálok úgy filmesítéseket nézni, hogy nem olvastam el előtte. Nem jó a film után kézbe venni a könyvet.
Hasznos holmik, Sorvadj el!, A kukorica gyermekei, Az, Christine - valaki?

diákhét [frissítve]

Ma már valamivel jobb a hangulatom, bár fáradt vagyok, és megint fáj a fejem is. Valójában tegnap este is változott minimálisan a nézetem. Mert igazából az elmúlt napokat teljesen nyomorúságosnak állítottam be, és tény, hogy voltak rossz pillanatok, amik aztán rányomták a bélyeget mindenre, de azért mégiscsak jól telt a diákhét. És ha már itt tartunk, akkor részletezem is valamennyire.

Csütörtökön a szünetekben voltak a végzős osztályok bemutatói, ilyenkor általában mindig valami tánc vagy harcművészeti bigyót csinálnak. Mi meghívtuk a Kerozint, az tényleg jó volt nagyon, és legalább nem volt uncsi sem. Meg sütitukmálás a kisebbekre, a termet átrendeztük, masszíroztunk, sminkeltünk, hennát festettünk. Asszem azon a napon volt, hogy az egyik srác az osztályból ráförmedt a többire, és kijelentette, hogy annyi eszük van, mint egy kamion varjúnak, mire mindenki dőlt a röhögéstől. Délután Jelölt, aki tetszik nekünk-vetélkedő volt, nem egy nagy szám, karaoke, kvíz, miegyéb. Másodikok lettünk.
Pénteken nem volt tanítás, reggel háromnegyed nyolckor már ott álltunk kint a suli előtt félig megfagyva és várva, hogy bevonulhassunk. Aztán a tanárvetélkedő jött, az egésznek a legviccesebb része. Utána minden végzős kampányfilmje és tánca, a miénk tök jól sikerült szerintem, attól függetlenül, hogy az egyik osztály ellopta a kezdő zenénket és betette a vetítése alá, és még sorolni lehetne, mi mindent koppintottak. Megjegyezném, az az osztály volt az egyetlen, amelyik sekit nem tapsolt meg. (Utolsók is lettek...) Aztán a kopaszavató volt, amit már nem vártam meg.
Ma reggel eredményhirdetéssel kezdtünk, hát nem mi nyertünk, de azért a második hely sem rossz. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy nagy sokan voltak ellenünk, az egyik osztályfőnök nem is engedte az osztályát ránk szavazni, elvette azokat a cédulákat, és még sok másik tanár meg az igazgatóság sem szeret minket, szóval innen nézve baromi jók voltunk.
Bár tulajdonképpen az égvilágon semmi tétje nem volt a dolognak, mert semmi nem történik akkor se, ha a mi jelöltünk lesz diákigazgató.

Kampányvidi ITT és ITT. Haha.

2009. december 18., péntek

tipp

Van egy tippem a miértre. De nem kezdhetem el gyógyszerezni magam csak azért, mert havonta egyszer valami depresszióféleségbe esem.
Ez annyira abszurd.

Meglepő, s megnyerő
mosolyod utánozom
sikertelenül bohóc
barátom.

Üres hegedűtokod
sírva árválkodik, s
krumpli orrod
náthától pirosodik.

Miben leled örömöd?
Nyomorúságos életösztönöd,
tehetséged miért égett
ki belőled?!

Mondd hát bohóc?!

csendben

Annyira jó lenne itt belefeledkezni a nyomoromba és önsajnálatomba, de még én se tudom szavakba foglalni a dolgot. Egyszerűen csak borzasztóan érzem magam néha-sokszor, és nem tudom, miért, minek a hatására. Eltűnt minden önbecsülésem, felszívódott, elpárolgott, lelépett, elhagyott, kirepült az ablakon, elvitte a sok eső, megette a kutya.
Hogyan és ki segíthetne? A körülöttem élőkre nem számíthatok.

visszavonuló

Leírnám, de nem akarom ténylegessé tenni.

2009. december 17., csütörtök

önhate

Mától szombatig diákhét van. Majd ha vége, ecsetelem. Hosszú volt ez a nap, én pedig újfent magam alatt vagyok. (Jelentkezzen, aki meglepődik.) Az utóbbi időben egyáltalán nem vagyok kibékülve magammal. Szépen szólva.

2009. december 16., szerda

jó vs. rossz

A heteim általában felváltva szoktak jók és rosszak lenni, most azonban egyelőre még nem tudom megállapítani, ez melyik lesz. Voltak kevésbé rossz dolgok és kiábrándítóak is.
Példának okáért, hogy Bnek, Csnek meg egy másik lánynak volt valami problémája Kval, és elhatározták, hogy egyikük bent marad vele suli után, hogy beszéljenek. Namost. Amikor pár évvel ezelőtt ugyanez volt velem, miért nem tudták azt is így lerendezni? Ez annyira szarul esik. Akkor letudták a dolgot úgy, hogy mikor betelt náluk a pohár, szépen hátat fordítottak, és megvárták, hogy én menjek oda megkérdezni, mégis miért szarik a fejemre mindenki.
Szóval azért...
Oké, hogy az jóval korábban volt, talán akkor még nem nőtt be a fejük lágya, vagy mittudomén, de akkor is.
Ez volt igazából a hét fénypontja, ma kiplakátoltuk a sulit délután, el is felejtettem szépen gyogyira menni.
Valamint kezdem egyre tisztábban látni, milyen szakokra akarok majd jelentkezni. Egyedül a sorrend lesz gázos.

2009. december 15., kedd

pech

Megakadt a töltés, és pont lemaradtam Lorelai és Luke szakításáról. :(

kettő

Két sütit sütöttem ma délután, elfáradtam, és... ez minden.
Alig várom, hogy elkezdődjön a szünet, legfőképp azért, hogy megszabaduljak az osztálytól, egyik szörnyűbb mint a másik.

Amúgy almás lepény, és retrosüti. Előbbi itthonra, főleg anyának, aki négyesre vizsgázott valamiből, amiből azt hitte, megbukik, a másik suliba.


2009. december 14., hétfő

kivételes

Elhatároztam, hogy a héten lefekszem legkésőbb tízkor. Főleg, hogy diákhét, és mindennél korábban kellesz bemenni.

Izgalmasan telnek napjaim...

2009. december 13., vasárnap

az első

Esik a hó, esik a hó, esik a hó!


2009. december 11., péntek

nem

Letagadom magam.

hasznos

Az egész napomat fémjelzi, hogy minden erőfeszítésemet latba kellett vetnem, hogy ne aludjak el. Nagyon hasznos dolgokat tanultam, például hogy a sulis fogalmazásaimban nem szabad túl fellengzős szavakat használnom, mert a tanár felolvassa, és megjegyzik.

2009. december 10., csütörtök

most

Mennyi az idő most?
21.09
Milyen az idő odakint?
sötét és hideg
Örülsz, hogy ősz van? Miért?
nincs ősz. tél van.
Várod a telet? Miért?
csak a karácsonyt
Mit hallgatsz most?
David Guetta - Memories
Ha ránézel a faladra, milyen képet vagy posztert látsz meg először?
órarend számít?
Mit ettél utoljára?
mini Boci Aero-t
Mit ittál utoljára?
kólát
Milyen alkoholt ittál utoljára és mikor?
ő... péntek. fütyi
Mikor és hol voltál utoljára külföldön?
tavaly szeptember. Erdély
Mit vettél utoljára és mennyibe került?
felsőt. az ára tabu
Mi van most rajtad?
melegítő
Mi a kedvenc kajád és miért?
nincs konkrét. talán mert finom?
Az általánost vagy a középsulit bírtad jobban?
általános. báár...
Milyen nyelven beszélsz? Vagy melyiket tanultad, tanulod, vagy szeretnéd tanulni?
németül beszélek, angolul makogok, és pár alkalomig tanultam spanyolul
Szoktál kávézni?
havonta egyszer kb
Mi az, amit minden nap csinálsz?
minden nap gépezek hol kicsit, hol nagyot. a többi változó
Ha lenne rá lehetőséged, kiköltöznél örökre külföldre?
talán. ha lenne rá pénzem, hogy hazajöjjek néha családot és barátokat látogatni
Hogy mutatnád be magad egy mondattal?
Szia, Barbi vagyok!
Voltál már olyan halálközeli állapotban, hogy lepergett előtted az életed?
semmilyen halálközeli állapotban nem voltam
Ájultál már el?
igen
Volt már bármilyen rohamod?
nem
Szállítottak már kórházba súlyos betegséggel?
nem *kop-kop*
Ha kéne választanod valamilyen sportot, mi lenne az?
olimpiai szinten űzöm a punnyadást. nem vagyok rá büszke
Láttál már hullócsillagot? Kívántál? Beteljesült?
igen, igen, nem tudom
Harapott már meg kutya?
nem emlékszem
Kutyaharapás vagy pókcsípés?
muszáj választani? ... mennyire harapna meg az a kutya?
Epres vagy vaníliás puding?
vaníliás
Rizs vagy krumpli?
krumpli
Fóka vagy pingvin?
pingvin
Koala vagy panda?
panda
Virág vagy fa?
virág
Busz vagy vonat?
attól függ, hova
Metro vagy villamos?
a metro izgi, bár félek a mozgólépcsőn...
Cola vagy Fanta?
cola
Rózsaszín vagy fekete?
fekete
Ló vagy bárány?
bárány
Mennyi az idő?
21.27

(ilyenkor kajak magammal beszélgetek?)

kérdezze meg...

Egy tök normális versösszehasonlítást kéne írnom a suliba, és egyszerűen nem vagyok rá képes. Nyűgösködök, fáj a fejem, álmos vagyok, minden bajom van, félórája nekiültem már, és azóta írtam kb. három mondatot. Fogalmam sincs semmiről, teljesen elszoktam attól, hogy készüljek suliba, most hirtelen meg minden egyszerre szakad rám. Közben meg sokkal szívesebben zabálnék csokit és nézném a Szívek szállodáját. Ugyan kit érdekel, hogy mit akart mondani egy rozzant költő száz évekkel ezelőtt? Ha legalább egy szót is értenék a versekből, de nem, mert ezek csak rébuszokban bírtak beszélni, meg kék elefántnak képzelték magukat.

Utálom a verseket. Utálom az irodalmat.

2009. december 9., szerda

napok

Azért nem írtam jó ideje semmit, mert a napok unalmasan telnek, egyébiránt pedig kezdek hozzászokni a mindenkivel, de senkivel se-dologhoz. Nem tudom, hogy ez jó-e, annyira tulajdonképpen nem, bár igyekszem változtatni, és visszatérni a szarok a világra-stílushoz, ami egy pöppet több önbizalommal járt. Na meg flegmasággal.

Különben nem tudom, hogyan akarok magyar szakra jelentkezni, mikor az irodalom órákat unom a legjobban a világon. És a kötelező fogalmazásokat.

2009. december 7., hétfő

kekszes-marcipános

Tegnapi. Nincs mit magyarázni rajta. Elég fincsi, bár a marcipánt nem szeretem, de nem is érezni olyan nagyon.


A kép a link.

2009. december 6., vasárnap

Bis(s) zum Morgengrauen

Névnapomra megkaptam a Twilightot németül. :O Tök jó. :D Ezt legalább biztos nem olvasom el egy éjszaka alatt... Bár ki tudja... De furcsa módon feleolyan vékony, mint a magyar.


# 1.2

Sokkal jobb minőségben, bár az elején dumálnak egy csomót.


Dh Preview One - Click here for funny video clips

2009. december 5., szombat

# 1

Na mi ez, na mi ez? --->>

következmény

Eddig nem voltam beteg, de a tegnapi rengeteg visítozástól berekedtem és köhögök is.

részletes

Nemrég értem haza a buliból, hát, a névnapom tökéletes megkoronázása volt, bár tény, hogy túl korán kezdődött, ezért túl hamar is ért véget. Ezt is csak azért ültem le írni, mert még mindig fel vagyok pörögve, de a zenék kezdtek rosszak lenni, és szinte már csak a párocskák maradtak, így SzT-vel fogtunk egy taxit. (Cs meg K hamarabb elhúztak, B pedig a barátjával lődörgött.)

Az este részletesen leírva annyi, hogy maga a szalagavató tök rövid volt, legalábbis a próbákhoz képest. Talán mert nem kellett végignézni. Ééés sokan mondták, hogy a miénk volt a legjobb, a végén lévő finálét legalábbis mindenki imádta.
Az utána lévő vacsi nem volt valami nagy szám, a kaja kevés volt, és habár egész du. éheztem, alig bírtam enni valamit. De kaptunk egy kis borocskát legalább.
Aztán azt terveztük, hogy beülünk valahova, de péntek este lévén minden hely dugig volt, félóráig tanakodtunk, hová menjünk, mit csináljunk, végül mindenki legurított 4-6 felest. (Én csak a mindenkit szeretek-fázisig jutottam el.) De még ekkor is kb. csak 11 körül járt, de mit tehettünk volna, indultunk bulizni, különben is, mindenki már csak erre várt.
Épp ezért egy körül én már teljesen kivoltam, a lábaim és a gyomrom kezdte felmondani a szolgálatot, ráadásul mikor én felpörögtem, a többiek ált. akkor punnyadtak be, és fordítva, tehát én kb. egész végig talpon voltam. És természetesen tiszta hering-parti volt, bár tény, hogy maga a hely sem volt valami nagy.

Na de mindegy, a lényeg, hogy végül mégis jól sült el az este, és ha csak rajtam múlna, most azonnal mennék is vissza. De sajna nem rajtam múlik, mivel alig bírok lábra állni.
És a szalagunk is tök szép.

2009. december 4., péntek

tanulság

A rohadt életbe, tilos a kezembe pénzt adni.



Ma szalagavató. Egyáltalán nincs hangulatom hozzá.

2009. december 3., csütörtök

profi

Bbee-doll ebben a pillanatban pont a zenémre rázza. :D

vicc

Mióta meglátták a szalagavatós műsorunkat, az egész évfolyam minket utál. Amire igazából az égvilágon semmi okuk, csupán féltékenyek, mert a miénk változatos és kreatív. Ráadásul azóta egy csomó elemet elszedtek tőlünk. Mindegyikük ki van bukva, hogy mi mennyit próbálunk, hogy állandóan elkérjük a termet meg minden, amit meg végképp nem értek, mert nekik ugyanannyi idejük volt megcsinálni, arról meg csak ők tehetnek, hogy három héttel előtte kezdtek el gondolkodni.
Hát kapják be, úgyis mi vagyunk a jobbak.
Ráadásul az égvilágon semmi tétje a dolognak, tehát duplán gáz, amit csinálnak.

2009. december 1., kedd

új

Nna, és új, még mindig madárkás sablon. Ha már mindjárt karácsony...

gyerek

Jut eszembe, ahogy felkeltem reggel és kiléptem az ajtón, rögtön szembejött velem egy óriási adventi naptár, amit valszeg anyáék este akasztottak fel a falra (jól hallottam én a motozást). Nagyon tetszik, amikor kicsi voltam, is mindig kaptunk adventi naptárat, bár az lényegesen kisebb volt, és gyárilag töltött. Ebbe anyáéknak kell beletenniük az édességet napról napra kicsi zsákocskákba. Bár már meg van töltve mindegyik (rejtélyes módon másodika és tizenhatodika valamiért kimaradt... hm), így meglehetősen nehéz lesz megállni, hogy ne akarjak mindig belekukkantani valamelyikbe, ahányszor csak elmegyek mellette.

megjegyzem

Napközben egy csomó mindenen elgondolkozok, de mire hazaérek, már nem jut eszembe semmi, amit leírhatnék ide.
Látszik, vitathatatlan izgalmak szövik át az életem.

2009. november 29., vasárnap

mi van a dobozban

Nagyim tegnap velem küldette haza a Mikulás-csomagjait. Emberfeletti akaraterőm révén sikerült nem belenéznem a sajátomba, azóta viszont folyamatosan csak azon jár az eszem, hogy mi lehet a dobozomban.
De sajnos odaadtam anyának, amint hazaértem, hogy dugja el előlem jól.
Íí, de kíváncsi vagyok már.

2009. november 28., szombat

Rejtő Jenő - A tizennégy karátos autó

Hogy ne maradjon kétség, Rejtő Jenő és P. Howard egy és ugyanaz a személy. Én pedig nagyon szeretem a műveit, mert igazán szórakoztatóak.

Gorcsev Iván huszonkét éves orosz fiú, és egy dolgot kell tudni róla: akármit kérdeznek tőle, ő mindig azt válaszolja, ami éppen az eszébe jut, legyen az az igazság vagy éppen légbőlkapott hazugság. Emellett kiválóan verekszik.
Főszereplőnk kalandjai során szert tesz egy diliházból megszökött titkárra, Vanek úrra, aki az istennek nem bírja megjegyezni a nevét; szerelmes lesz, aminek következményeként belép az idegenlégióba, ám ahhoz képest, hogy ő egy másodpercet sem tölt ott el, valahogy mégis két Gorcsev Iván szolgál a Szaharában. Egyik közülük az ő jóságosan bolond titkára, aki többször is agyvérzésközeli állapotba hajszolja feljebbjáróit. A valódi Gorcsev Iván eközben több ízben is visszaszerez egy tizennégy karátos aranyból készült autót, amit azután több ízben újra el is lopnak. Végezetül pedig meghal, majd igazán közeli barátságba kerül Wendriner Aladár artistával és ragadozóval.

Bocsesz, nem tudtam a három közül választani.

"- Mondj! Maga dolgozni akar?
- Nem is vagyok naplopó!
- Ez baj, de mindegy. Ha tetszik, dolgozzon. Mi szeretne maga lenni legszívesebben?
A kérdezett végignézett magán, cingár lábain, komikus úszónadrágján és kerek szélű, barna zakóján, azután vállat vont:
- Hogy lehet ilyet kérdezni? Titkár szeretnék lenni.
- Kész szerencséje, hogy erre jöttem. Alkalmazom! Ön nálam titkár. Fizetése havi kétezer frank. Hogy hívják?
- Vanek.
- Jó név. Tessék, itt van egyhavi fizetése, háromezer frank.
- Azt mondta, kettő.
- Javítást adtam, mert rövid idő alatt meglepő előmenetelt tanúsított. Tessék..."
/11-12. o./


"- Tűzőrség - jelentkezett egy hang.
- Azonnal jöjjenek! Ég a Texas vendéglő!
- Hála Istennek.
- Mi? Megőrült! Itt a tulajdonos beszél!
- Maga az, Raul?... Minek gyújtották fel megint a kocsmát? Úgysem hiszik, hogy a halott a tűz áldozata.
- Pedig most igaz. Felrobbant mellette a gázkályha.
- Hiszen magánál vályogkemence van!
- De... bevezettük és... szóval jönnek?
- Jó, jó... hát jövünk. Hogy van Emánuel?
- Izé... már meggyógyult...
- Hát beteg volt?!
- No... nem egészen... a dohányzás... - hebegte Gorcsev.
- Mi? Emánuel dohányzik?!
- Izé... dehogy... Csak viccből rágyújtott egy csibukra...
- Az öszvér?!
Most dühbe jött.
- Igen! Az öszvér! Pipázik és regényeket olvas, sőt beszél is!
- Halló!! Mit mond?!
- Hogy akassza fel magát!"
/87. o./


"Itt mindenki ideges..." - gondolta, miközben lefelé ment a lépcsőn. Amikor az udvarra ért, éppen sorakozó volt ismét. Mire leért, már állt a sor. Vanek úr végiglépett az arcvonal előtt, mint valami tábornok, és nézte a legényeket.
- Közlegény! Mit csinál?! - kiáltotta a kapitány.
- A helyemet keresem... Egy hosszú paraszt és egy vörös bajuszú között... Ahá!... Na, eresszenek!
- Gazember!
- Jó! Jó! Már beálltam! Mit izgatja magát?!"
/149. o./

legközelebb lottózok

Említettem már, hogy 21(/35) pontom lett a német OKTV-n? Pedig azt hittem, nem tudok jól tippelni.

2009. november 27., péntek

elég már

Ma van az a nap, amikor végképp leszarok mindent és mindenkit.
Eleinte úgy volt, hogy nem tudtam eldönteni, menjek-e suliba, vagy inkább a nyílt napra az egyetemen. Akikkel beszéltem, azt mondták, nem tudják, vagyegyáltalán nem mennek, így én se voltam biztos benne. Aztán eldöntöttem, hogy inkább az egyetem, ahol összefuthatok pár emberrel, mint hogy suliba menjek.
Induláskor azonban nem nyílt ki az ernyőm, úgyhogy fél perc tanakodás és dühöngés után visszafordultam a házba.
És ruhadtul leszarom, csak legyen már vége ennek a nyomorult hétnek. És nagyon ajánlom, hogy a következő jobb legyen. Pláne, hogy szalagavató... Éljen.

Lehet, hogy van egy kis gáz, hogyha már így állok hozzá az egészhez. De most tényleg összejött minden.

2009. november 25., szerda

történelem

Olyan furi, a töri atlaszban már benne van a szeptember 11-iki támadás. Pedig nem is volt olyan régen...
Hja, hamarosan már mi is csak történelem leszünk. Annyi különbséggel, hogy minket nem tanítanak majd. Bár lehet hogy holnap feltalálok valami nagyszerűt, és máris híres és gazdag leszek. De semmi pánik, első dolgom lesz megmenteni a fókákat.

Daniel Keyes - Virágot Algernonnak

Daniel Keyes az írás mellett pszichológiával is foglalkozik, így nem nagy meglepetés, hogy ez a könyve is hasonló témájú.
Különben nem tudom, mit gondoljak a történetről. Érdekes. Az elején sajnáltam, a közepén egyáltalán nem kedveltem, a végén megint sajnáltam a főhőst.

Charlie Gordon harminckét éves, de a lelke mélyén örökké gyerek marad. Mégis különbözik a többi hozzá hasonló betegtől, ugyanis szüntelen tanulni vágyás hajtja, úgy gondolja, hogy az emberek majd befogadják, ha ő is olyan okos lesz, mint mások. Ez a hajthatatlanság vezeti el oda, hogy felkérjék egy olyan műtét alanyának, amit eddig még csak állatokon végeztek el.
A műtét sikerrel jár, és Charlie intelligenciája rohamosan növekszik, pár hónappal később már az őt gyógyító tudósokat és orvosokat is jócskán lekörözi. De meddig tarthat egy ilyen csoda? És mennyire változik meg Charlie személyisége, amint rájön, hogy az emberek mégsem annyira kedvesek, és amikor azt hitte, vele nevetnek, tulajdonképpen rajta nevettek...

"Március 17 - Amikor máma regel fölébrettem azt gondoltam mingyá okos leszek de nem letem. Minden regel aszt gondolom okos leszek de semise történik. Lehet hogy a kiséret nem váltbe. Lehet hogy nem leszek okos és elmuszáj menyek a Warren otthonba. Utállom a vizsgákat és utállom az ut vesszőket és utállom Algernont."
/28. o./

2009. november 24., kedd

pech

Állandóan azt hiszem, hogy hétvége van.

anti

Hétvége óta valahogy tiszta antiszociális vagyok. Egyszerűen semmihez sincs kedvem, fáradt vagyok, nyűgös vagyok, nincs kedvem emberek között lenni, ha kérdeznek, válaszolok, de amúgy legszívesebben csak lennék magamnak. Vagy még magamnak se.
Nem tudom, mi van velem.

2009. november 23., hétfő

kép

Sorsom ezennel megpecsételődött: kiválasztottam a tablóképet, és ráadásul annyit kértem belőle, hogy még a szomszédoknak is osztogatni fogom.

2009. november 22., vasárnap

pudingos leveles

Megint sütöttem, méghozzá pudingosat, nagyon fincsi, bár tény, hogy nem ez a világ legbonyolultabb sütije. És mivel leveles tésztából van, kicsit zsíros.



És ezennel ennyi volt egész napi hasznos tevékenységem.

2009. november 21., szombat

Todd Strasser - A Hullám

Elég félelmetes egy könyv, nekem tetszett, bár hátborzongató belegondolni, milyen könnyű befolyásolni az embereket.
Amúgy a németeknél kötelező olvasmány.

Egy gimnáziumban tanító történelemtanár a szkeptikus diákokkal egy kísérletet kezd végezni, hogy megértse és megértesse a tanulókkal, hogy s mint történt a náci Németország összes borzalma. A tanár jelmondatokkal, egyezményes jelekkel, saját szimbólummal is ellátja a mozgalmat, melynek a Hullám nevet adja. A tanár számára érthetetlen módon a diákok lelkesednek a dologért, és egy hét leforgása alatt olyan szintre emelkedik a dolog, amit már nehéz visszafordítani: megfélemlítések, verekedések törnek ki, a diákok saját magukat feladva követik a mozgalmat.
A tanárnak rá kell jönnie, hogy az egész dolog kicsúszott a kezéből, de közben élvezi is, hogy a tanulók vezetőként tekintenek rá.
Tudja, hogy minél hamarabb véget kell vetnie a mozgalomnak, de hogyan lehetne erre rávenni több száz elszánt diákot, akik hisznek a Hullám sikerességében?

"David érezte, hogy ha most nem sikerül megállítania a lányt, akkor örökre elveszti. Igazságtalannak érezte, hogy egyetlen ember tönkreteheti azt, ami mindenkié. Muszáj meggyőznie! Elkapta a karját.
- Szállj le rólam! - kiabált Laurie. Próbálta kirántani a karját, de ehhez David túl szorosan fogta.
- Laurie, állítsd le magad! Fejezd be a cikkezést a Hullámról, és tartsd a szád!
- Engedd el a karomat! - mondta harciasan a lány.
- Ne írj több cikket! Hallgass a Hullámról! Tönkreteszel mindenkit.
- Azt mondok és írok, ami nekem jólesik, és senki nem akadályozhat meg benne, még te sem.
David dühében most már a másik karját is elkapta. Miért ilyen csökönyös? Miért nem veszi észre a hullámban a jót?
- Meg tudunk, és hidd el, meg is fogunk állítani! - ordított rá végül."
/144.o./

2009. november 20., péntek

újra

Most kezdhetem elölről az egészet. Soha nem volt még olyan rossz, mint tegnap éjszaka.

2009. november 19., csütörtök

apróságok

Nos, legalább annyit elmondhatok, hogy van cipőm, még ha nem is A cipő, mindenesetre a lábam nem fog lefagyni, és felfázni se fogok. Jövő télre-őszre meg beszerzek egy magassarkút, hogy elmondhassam, hogy ilyenem is van, és játszhassak nagylányosat.

Veszítettem egy pontot a szóbelin. :(

Most pedig eszek mandarint, narancsot és banánt, és jó nekem.

2009. november 18., szerda

pillanatnyilag

Holnap szóbeli érettségi. Nem vagyok képes tanulni. Sütit akarok enniiii... :( De nincs kedvem pepecselni. És a tablóképek közül se tudok választani. :/
De! Eltettem holnapig egy cipőt, amit akár csizmának is nevezhetnénk, úgyhogy nagy a valószínűsége, hogy hamarosan lesz csizma. Végre.

2009. november 17., kedd

Daniel Keyes - Az ötödik Sally

Imádom ezt a könyvet, bár olyan sokszor nem lehet újraolvasni, hacsak nincs köztük egy jó nagy szünet. Osztálytársamtól kértem kölcsön, nekem második olvasat.

Sallynek gyerekkora óta szörnyű traumákat kell kiállnia, és mindezek ellen képzeletbeli barátokkal védekezik, akik átveszik a helyét a kritikus pillanatban. Az egyetlen gond, hogy ilyenkor semmire nem emlékszik, és a gyerekkorban megalkotott képzeletbeli személyiségek szépen lassan átveszik felette az irányítást:
Derry, aki csupa jóság és szeretet, az intelligens és művészi Nola, a szenvedélyes és érzéki Bella, valamint Jinx, aki telve van dühvel és gonoszsággal. Sally úgy érzi, hamarosan megőrül attól, hogy fél, vagy akár egy egész nap is kimarad az életéből.
Végül egy pszichológushoz kerül, és Dr. Roger Ash minden erejével megpróbál segíteni rajta. Sally lelkének elválasztott, saját életet élő darabkái viszont nem feltétlenül kívánnak megsemmisülni. És aki Jinxszel, a merő agresszivitással szembe kerül - hát az Isten óvja őt.

"- Te kurva! - mennydörögte. - Én öllek meg előbb. Te nem létezel! Kísértet vagy a pokolból!
Fájdalmat nem érzett, csak azt, hogy ujjak mélyednek a torkába, és a fulladozástól könnyű a feje. A fények elhalványultak. Roger arca összemosódott. Tudta, hogy el kell hagynia a testet, különben meghal. Haljon csak meg Sally. Hadd szorítsa ki belőle Roger a lelket, aztán, amikor Sally meghalt, ő, Jinx szabad lesz, Rogert pedig annyira gyötörni fogja, amit tett, hogy megöli magát."
/112-113. o./

volt

Hiányzik. Hogy tudom, feltétel nélkül itt van, hogy felhívhatom, hogy elmeséljem neki a napom, még ha ez csak pár szóból is áll, hogy érezzem, van, akinek nem számít mit, miért, hogyan, csak itt van nekem, és támogat.
Persze, majd lesz valaki más, nem feltétlenül ugyanabban pozícióban, csak nekem egy ideig még nem kell más.

Legalább töridogát nem kellesz írnom hétfőn, mert megyek OKTV-re. És tesin se leszek, haha.

2009. november 15., vasárnap

csak zene



2009. november 14., szombat

határozás

Az előző volt az utolsó ilyen bejegyzésem.

nem akarom

Valaki segítsen, könyörgök, utálok itthon lenni, minden csak rá emlékeztet, érzem az illatát, elképzelem ahogy ült velem szemben, és nem tudok nem emlékezni, milyen volt. Nem akarok még hetekig sírva elaludni, azt képzelve, hogy a karjai közt fekszem. Nem akarom, hogy mindenről ő jusson eszembe. Nem akarom folyton azt lesni, mikor csörren meg a telefon, csak hogy valami apróságot elújságoljon. Nem akarom ezt.


2009. november 13., péntek

egy mondat

Nagyon-nagyon nem vagyok jól, szűnjön már meg ez az egész, olyan borzasztóan magányosnak érzem magam. :(


2009. november 12., csütörtök

mostantól...


Csak... azért rossz. Meglehetősen rossz.

2009. november 10., kedd

jellemző

Annyira jellemző rám, hogy akkor nem vagyok suliban, amikor a legfaszább dolgok történnek. Példának okáért, hogy a matektanár seggrészegen jön be tanítani.
Amúgy tablófotózás volt. Jól ment. Már amennyire jól mehet.

2009. november 8., vasárnap

ráérős

Egyetlen darab tételt dolgoztam ki a kb. negyvenből, és még azt sem normálisan. Holott két hét múlva szóbelizek.
Fasza.

Laurell K. Hamilton - A Kárhozottak Cirkusza

Ez a harmadik kötet, de hogy történetismertetésként mit fogok leírni, azt még nem tudom, ugyanis kb. ugyanaz a séma, mint az első kettőben:
van Anita, aki továbbra is cinikus, humoros, ambíciózus.
Van egy rettentő nagyhatalmú - általában - vámpír, akit senki nem tud legyőzni.
Ott van a Vámpírok Ura, aki hajt Anitára, de a nő már csak elvi kérdésből sem hajlandó egy hullával randizni.
Mindig van egy rejtélyes gyilkosság, amit így-úgy sikerül megoldani,
és a végén mindig kiderül, hogy a gyilkosságokért felelős csoportot a legyőzhetetlen vámpír irányítja, és akit - legyőzhetetlensége ellenére - Anita végül mindig megöl.

Ez így kezd elég silány lenni, így ebben a kötetben már Anitának újabb udvarlója van, akit a változatosság kedvéért kedvel is.

Amúgy nem is lenne rossz, de igazán kitalálhatott volna az írónő a harmadik kötetre már valami mást is, mert így annyira nem szórakoztató.

"A Halloween az év egyetlen olyan éjszakája, amikor Bert engedi, hogy fekete ruhában dolgozzunk. Szerinte ez a szín túl harsányan hat a szokásos munkaidőben. Ma fekete farmer és egy olyan fekete pulcsi volt rajtam, amit a derék vonalában jókora, vigyorgó töklámpások díszítettek. Ezt koronázta meg a fekete, cipzáras, kötött melegítőfelsőm, plusz a fekete tornacipő. Még a Browning és a tokja a vállamon is illett hozzá színben. A tartalék pisztolyom a nadrágomban lapult. A sporttáskámban meg két extra tár. Vettem egy új kést ahelyett, amit kénytelen voltam a barlangban hagyni. A dzsekim zsebében egy Derringer rejtőzött, meg volt még két tartalék késem, egyik a derekamnál hátul, a másik a bokámon. Ne röhögjetek. A puskámat otthon hagytam."

elmélet

Ha valakit gorombán keltenek fel, nem tudom, miért csodálkoznak az emberek, ha az illető még órákon keresztül bunkó módon viselkedik.

2009. november 7., szombat

három... azaz kettő

Hogy lehet Sándornak hívni egy macskát?

Senki nem kérdezze, mit csináltam ma.

Volt egy harmadik mondatom is, de az első írása közben elfelejtettem.

2009. november 6., péntek

Laurell K. Hamilton - A Nevető holttest

Anita Blake-sorozat II.
Nem volt annyira izgalmas, mint az első kötet, inkább utalásokat tartalmazott a következő részekre nézve. Kicsit több érzelem, de nem kevesebb vér és emberi testrészek.

Anita újra egy gyilkosságban nyomoz, ahol nem tudni, ki/mi az elkövető, és hogy miért gyilkolászik szerte a városban. A nyomok a halottkeltőt egy nagy erejű vudu-papnőhöz vezetik, aki persze ezután több ízben is megpróbálja őt megölni. Anitának végül össze kell vele mérnie az erejét, és rá kell jönnie, hogy a hatalom amilyen taszító számára, olyan édes is.

"Tommy sántikált végig a folyosón, még mindig kétrét görnyedve. A hatalmas Magnum* a kezében volt. Az arca szinte lila volt a dühtől, vagy talán a fájdalomtól.
- Végzek magával - sziszegte.
- Vegyen sorszámot - közöltem.
- Enzo, segítsen Brunónak és Tommynak egy székhez kötözni ezt a kicsi lányt a szobában. Sokkal veszélyesebb, mint amilyennek látszik - mondta Gaynor.
Enzo karon ragadott. Nem küzdöttem ellene. Úgy véltem, nagyobb biztonságban vagyok az ő kezei közt, mint a másik kettő közül bármelyikében. Mind Tommy, mind Bruno úgy nézett ki, mint aki nagyon várja, hogy valamivel próbálkozzam. Azt hiszem, szerettek volna bántani engem. Ahogy Enzo elvezetett mellettük, megszólaltam:
- Azért van így, mert nő vagyok, vagy ennyire nem tudtok veszíteni?
- Lelövöm - horkant föl Tommy.
- Később - mondta Gaynor. - Később."

*nem kifejezetten a jégkrémre vagy sorozatra kell gondolni:P:D

szalagavató

Mindjárt itt van ugye a szalagavató, és ma is egész nap a táncot gyakoroltuk, két nap alatt haladtunk annyit, mint kb. az elmúlt egy hónapban. De a többi osztályhoz képest még mindig mi haladunk a legjobban, mert van, aki csak most kezdte el csinálni. Végül is jobb később, mint soha.
Egyéb nem nagyon van azon kívül, hogy ritka szarul aludtam, és hajnali háromkor kénytelen voltam bevenni egy fejfájáscsillapítót.

Most nem utasítanék vissza egy bazinagy zacskó chipset.

2009. november 4., szerda

túl pozitív

Hihetetlen, hogy állandóan leeszem magam. Pedig mindig teljes meggyőződéssel hiszem, hogy úgyse fogom.
Negatívabbnak kéne lennem.

2009. november 3., kedd

Laurell K. Hamilton - Bűnös vágyak

Az Anita Blake-sorozat első kötete. Kíváncsiságból kezdtem bele, és nem nagyon tudom, mit gondoljak róla. A stílusa tetszik, és a főszereplőnek jó a szövege.

Olyan világban járunk, ahol természetesek a zombik, farkasemberek, vámpírok és egyéb szépségek. Anita vámpírvadász és ezzel együtt halottkeltő, vagyis zombikat éleszt fel. Elragadó, ugye. A városban azonban elszaporodnak a vámpírgyilkosságok, és St. Louis veszedelmes főfőfővámpírja megbízza Anitát, hogy kerítse kézre az elkövetőt. Persze neki esze ágában sincs, de mivel a legjobb barátnőjével fenyegetőznek, mit tud mit tenni.
Ezzel pedig kezdetét veszi Anita amúgy sem kalandoktól és vértől mentes újabb harca mindenféle félemberekkel, vámpírokkal, meg kitudjamikkel.

"Theresa nagy léptekkel odajött hozzánk, ruhája suhogott:
- Elég ebből, halottkeltő. Zachary nem képes rá, tehát fizetni fog. Most menj el, vagy csatlakozz, mert kezdődik... a bál.
- Kell-e véres szörnyfelsál? - kérdeztem.
- Miről beszélsz?
- Ez Dr. Seuss szövege: Hogyan lopta el a Grincs a karácsonyt. Tudod, így szól: És áll a bál! A bál! A bál! Bálba hív a szörnypuding és a véres szörnyfelsál.
- Te megőrültél.
- Már mások is mondták.
- Meg akarsz halni? - kérdezte Theresa.
Fölálltam, nagyon lassan, és éreztem, hogy valami növekszik bennem. A bizonyosság, az abszolút bizonyosság, hogy a csaj nem jelent veszélyt rám nézve. Hülyeség volt, de ott volt bennem, szilárdan, valóságosan."

2009. november 2., hétfő

no.1.

Nagyon fincsi kakaós kalácsot sütöttem, bátorkodom odáig elmenni, hogy ez volt sütési pályafutásom fénypontja. Fénykép nincs, az első negyedóra alatt elfogyott, remélem, mire holnap hazaérek, még marad a másikból, és akkor update-elek.


Volt ez csokisabb is, csak már a vége. :P

kérdés

Néha napján (pl. ma) felvetül bennem a kérdés, hogy minek írok egyáltalán blogot, mikor konkrétan kb. egy éve nincs semmiféle életem.

2009. november 1., vasárnap

Darren Shan - Vámpírkönyvek

Tizenkét kötetes, az igaz, de ezek ilyen félnapos könyvecskék, egy hét alatt simán végeztem velük.

Darren Shan normális gyerek volt, amíg el nem látogatott a városba a Rémségek Cirkusza, ő pedig el nem lopta az egyik fellépő mérges pókját, ami aztán megmarta a legjobb barátját, Steve-et. Darrennek segítséget kell kérnie a pók eredeti tulajdonosától, aki valójában vámpír, hogy segítsen a barátján. Larten Crepsley egyetlen feltétellel hajlandó megmenteni Steve-et: ha Darren félvámpírrá válik, és az inasaként mellé szegődik. Darren elfogadja az ajánlatot, így kénytelen kilépni az emberek világából, feladni eddigi életét, hogy kitanulja a vámpírság csínyját-bínját. Darren útja során a morgós vámpírral bajtársakká válnak, és együtt indulnak el a nehéz és veszélyekkel kikövezett úton, hogy csatlakozva társaikhoz, megnyerjék a vámpírok háborúját.

"Az igazi élet azonban veszedelmes. És kegyetlen. Nem kellenek neki hősök, fütyül a szerencsés befejezésre, és arra, hogy a dolgoknak milyennek kellene lenniük. Az emberek meghalnak. A csatákat elveszítik. Gyakran a gonosz győz.
Ezt le akartam szögezni, mielőtt belekezdek."
/1. kötet, 8. o./

2009. október 31., szombat

tanulság?

Úgy érzem, elérkezett az idő egy újabb sablonváltáshoz. A legnagyobb baj, hogy ezt is úgy csinálom, mint a csizmavásárlást. Ez azért nem jó, az azért nem jó...
Hát igen, ezért nincs még csizmám se.

Különben olyan hideg van, hogy most, amíg hazaértem, szó szerint lezsibbadt a combon a mínusz fokoktól.

2009. október 28., szerda

eredmény

Annyira örülök, örülök, örülök, pár perce kaptam ofőtől az sms-t, hogy 96,5% lett az írásbelim, nem bírtam magammal, le kellett ide írnom. Most már akárhogy bénázhatok a szóbelin, de jó lenne még rágyúrni egy kicsit.

Mégse vagyok teljesen reménytelen eset, haha.

talán

Felkerült az érettségi javítókulcsa, nagyjából emlékeztem, miket írtam, és kivonva a szóbelit és a levelet (mivel azt nem tudom leellenőrizni), 96% lett!
Ofő - mivel ő javítja ki - azt mondta, hogy este küld mindenkinek sms-t, hogy hogyan sikerült. Meg fogok őrülni! Ha nem számoltam el most semmit, meg jól emlékeztem (pocsék a memóriám, de azért mégiscsak tegnap volt...), akkor a levélen múlik minden. Remélem, nem csesztem el túl sok mindent... Remek, remek, remek lenne 90% felett maradni...

2009. október 27., kedd

no comm

Háálistennek vége, letudva, majd három hét múlva újra rinyálok, mikor jön a szóbeli. HA jön.
De nem mondok semmit.

2009. október 26., hétfő

sorrend

Az Álom.net-nél hányadékabb filmet még életemben nem láttam. A Rémségek cirkusza viszont jó.
Hát igen, halálra tanultam magam... :/

...

Csak lennék már túl rajta... :/ Nem bírom ezt a feszültséget.

2009. október 25., vasárnap

para

Alig aludtam valamit az este, már most teljesen pánikba vagyok esve a keddi érettségitől. Aznap tuti kész idegroncs leszek, ami viszont nem túl előnyös rám nézve.

2009. október 24., szombat

almás muffin

Van most itthon több kiló alma, úgyhogy folyamatosan almás sütis recepteket keresek. Tegnapelőtt almás palacsintát csináltam (mellé aztán simát is, meg egy kis részébe kevertem kakaóport - isteni lett, főleg áfonyalekvárral), ma almás muffint kis dióval meg fahéjjal. Nem lett rossz, de valahogy hiányzott, hogy nem csokis.

Most már...

...félek.

2009. október 23., péntek

#4

Óó, igeeen.

reggel

Annyira, hihetetlenül kómás vagyok, és nem értem, miért. Fél kilenckor felkeltem, megettem két tegnapi palacsintát meg egy fél kalácsot, aztán visszafeküdtem kicsit, hogy olvassak, de jól bealudtam. Most is csak a lelkiismeretem keltett fel, mert délután megyek némettanárhoz, és tanulnom kell. Meg azért is tanulnom kell, mert kedden érettségizek németből. És nagyon... mindegy.
Félig még mindig alszok, szerintem lassan a pirítósom a megégett már, amit második reggeli gyanánt tettem oda.
Megyek.

2009. október 22., csütörtök

Austral Tom

Ezen jót mulattam. :D

2009. október 21., szerda

lenni vagy nem lenni palacsinta

Ahogy jöttem haza gyogyiról, az egyik házból isteni sütiillat szállingózott kifele, és elhatároztam, hogy végre - hónapnyi tervezgetés után - csinálok palacsintát.
Mindezen elhatározás addig tartott, amíg haza nem értem.

2009. október 18., vasárnap

Időközben...

megvolt a HP6-7-3. Csak tájékoztatásul, remélem, ezekről nem kell külön írnom. :D:P

kudarc

Képtelen vagyok találni egy rendes csizmát. :( Egyszerűen nincs nekem való sehol.
- magassarkú nekem nem jó
- amik most mennek, a lapostalpúak leesnek a lábamról és olyan vékonyak, hogy szétfagyna bennük a lábam
- a többi borzalmasan néz ki vagy
kényelmetlen vagy
nálamnál vastagabb lábú emberekre tervezték, ebből kifolyólag szörnyen fest a lábamon

Pedig ezt már tavaly ilyenkor is eljátszottam.

2009. október 16., péntek

egy

Utálom, utálom, utálom. :(

2009. október 14., szerda

ms. kókusz

Kaptam egy kacsáát. ^^


2009. október 13., kedd

bizonytalan

Egyre inkább aggaszt a pályaválasztási téma. Tavaly meg nyáron is kezdett egyre inkább körvonalazódni bennem, mit akarok, mi akarok lenni, mostanra viszont eltűnt, annyira kockázatos az egész, nem veszem észre, hogy bármihez is értenék, bármi is érdekelne. És muszáj lesz választani.

Egyrészt... régóta érlelődik bennem a könyvszerkesztőség gondolata, vagy legalább egy kiadói munkahely. Ahhoz magyar szakon kellene továbbtanulnom. De nagyon rizikós az egész. Mi van, ha nem vesznek fel a három év után mesterfokra, és én ott állok egy főiskolai szintű magyarképzéssel (és annak a gondolata sem vonz túlzottan, hogy évekig magyart tanuljak)? Az égvilágon semmit nem tudok majd kezdeni magammal, ittmaradok anyáék nyakán minden önállósodási lehetőség nélkül. Ha mégis sikerülne, és kitanulhatnám a szakmát, legalább Pestre kéne mennem, vagy akárhová, ahol kiadók vannak.
Viszont nem is szeretnék itt maradni az országban. Annyira szörnyű ez az egész itteni helyzet, megrémiszt a gondolat, hogy hosszú napokat kellene güriznem semmi pénzért. Persze, ez nem csak itt van így, tudom én, hogy máshol se lenne könnyebb, pláne nem egy tök idegen országban, de mégis... Nagybátyám kint él Angliában, Amerikában is élnek rokonaink, miért ne lenne lehetséges, hogy kipróbáljam magam valahol máshol?

A másik irány az idegenforgalom, turizmus lenne, amire ugye most minden élő ember jelentkezik. Túl sokan vannak, mégis...
Összehasonlítva, mindkettő hasonlóan tele van kétségekkel, én pedig képtelen vagyok választani.

Másik nagy dilemmám az, hogy halvány fogalmam sincs, hova jelentkezzek. Persze az itteni egyetem alap, de itt van a fejemben az is, hogy ha csak egy kicsit kiszakadnék innen... Nem vagyok önálló, és jól esne egy kis szabadság, megtanulni gondoskodni magamról. Anyáék viszont nem hiszem, hogy tudnák fizetni az albérletet vagy kolit (utóbbira nem is vágyom túlzottan). Ráadásul én miből élnék? Oké, diákhitel meg minden, de nem vonz nagyon, hogy máris adósságokba verjem magam vagy anyáékat.

Annyira ellentétes ez az egész, és félelmetes is, olyan sok minden függ hajszálnyi dolgoktól, én pedig még nem érzem késznek magam arra, hogy ilyen nagy döntéseket hozzak.

Vagy szokásomhoz híven megint túlreagálok mindent?

2009. október 12., hétfő

kari

Elkezdtem összeállítani a karácsonyi kívánságlistámat.

2009. október 10., szombat

cica

Hát... majd írok, amint történik valami azon kívül is, hogy visszatért egy eltévedt báránykám (a macska). Ami ugye a kitérdekel-kategória. Jelenleg én is valami eltévelyedett báránykának érzem magam. És esik vissza a lelkesedésem is.

2009. október 6., kedd

aktuális kedvenc








2009. október 4., vasárnap

vasárnap

Az előbb még bármit megadtam volna valami édességért, most ha csak eszembe jut a kaja szó, hányinger kerülget. És még a fejem is fáj.
Igen, továbbra is szarul vagyok, egész nap szenvedtem.

Amúgy kiskori képeket válogatok a szalagvatóra. A legtöbben vagy agresszív vagy bamba fejet vágok. Ez vajon jelent valamit?

2009. október 3., szombat

beteg

Én is beálltam a betegeskedők sorába. Bár még nem köhögök, de hol folyik az orrom, hol alig kapok levegőt, és percenként hapcizok.
Hideg van.

2009. október 2., péntek

Jane Green - Nők városa

A könyv arról, szól, hogy akarsz-e gyereket, vagy nem. Három nő, három vélemény, három nézőpont. Julia csak azért akar, hogy megmentse kapcsolatát Markkal. Maeve-nek teljesen véletlenül sikerül összehoznia egyet egy sikátorban lezajlott, ötperces numerával. Sam boldog házasságban él férjével, és alig várja, hogy megszülessen gyermeke.
Három ambíciózus nő, aki mind tudja, hogy mit akar. Csak aztán épp semmi nem úgy alakul, ahogy gondolták.

"Hogy miről beszéltünk? A gyerekünkről. Az értékeinkről. S barátaink gyerekeiről meg arról, hogy mit szeretünk és mit nem a nevelési módszereikben, és mi hogyan csináljuk majd másként a sajátunkkal.
A logisztika nem esett szóba. Miként fog két ember közösen nevelni egy gyereket, ha nincsenek együtt - bár ez valójában nem olyan nagy ügy. Nézzétek meg, az isten szerelmére az ország válási statisztikáját! Ha jól tudom, minden harmadik házasság válással végződik."
/196. o./

suli

Még csak nemrég kezdtük el szervezni a szalagavatót meg a diákigazgató-választást, de mára végképp elegem lett az egészből. Hihetetlen hogy senki nem tud mást, csak leszólni azt, amit az egyik csinált - mire az megsértődik, és kijelenti, hogy akkor őt felejtsék el -, meg beszólogatni. Egy óra csak ezekkel ment el, és áh. Mindegy. Csak legyen már vége ennek az egésznek.

2009. szeptember 30., szerda

filmáradat

Charlie és a csokigyár
Középre igazítás

Stanley, a szerencse fia

P.S. I love you

Bakancslista

Dögölj meg, John Tucker

Step up

Volt

Hercules

2009. szeptember 28., hétfő

süni-büni

Nekem kell egy süni! Halljátok, kell egy süni! :(


2009. szeptember 27., vasárnap

angenehme Mittagessen

Vadas volt az ebéd, és én azt imááádom, degeszre ettem magam belőle, megmozdulni se bírok, az egyetlen, amire vágyom most az, hogy lefekhessek délutáni szundizni. Óh de jó lenne.

cuki

Cukiságokat nézegetek és olvasok, imádnivalóak. Hihetetlen, hogy az állatok mennyire hülyék tudnak lenni. :D

strucc

Törit kéne tanulni. Meg felporszívózni. Meg összerámolni.
Olyan nehezen veszem rá magam.
Igazából ezt is csak azért írom, hogy addig se kelljen a fentieket megcsinálnom.

2009. szeptember 26., szombat

Sophie Kinsella - Egy boltkóros naplója

Gondolom mindenkinek ismerős a cím a nem túl régi filmről. Nos, a kettőnek a nagyobb tényeken kívül nem sok köze van egymáshoz.

Rebecca Bloomwood vásárlásmániás, többszáz fontos tartozása van különböző bankokban, miközben egy pénzügyi lapnál újságíró. A számlák és behajtólevelek egyre csak gyűlnek és gyűlnek, Rebecca viszont megpróbál úgy tenni, mintha semmi gondja nem lenne: továbbra is naponta költ méregdrága ruhákra és haszontalan csecsebecsékre.
Egészen addig, míg a bank egyik embere nem kezdi folyamatosan keresni, hogy behajtsa rajta a tartozást. Rebecca kétségbeesetten próbált valamilyen úton-módon pénzt szerezni, de minden próbálkozása kudarcot vall. Végül egyik nagy botrányt kavaró cikke után felfigyelnek rá az emberek, és munkát kap egy tévéshownál, ahol pénzgonddal küszködő embereken segít, miközben a sajátjait továbbra sem sikerül megoldania.
Viszont ahogy mondani szokták, minden rosszban van valami jó: a sok kavarodás és kétségbeesett pénzkeresés közepette bekopogtat a szerelem is. Már ha ezt ő egyáltalán észreveszi.

"Hétfőn reggel korán ébredek. Valami nagy ürességet érzek magamban. Pillantásom a kupac kibontatlan zacskóra esik a szoba sarkában, aztán gyorsan másfelé nézek. Tudom, szombaton megint túl sokat költöttem. Tudom, nem kellett volna két pár csizmát vennem. Tudom, nem kellett volna azt a bordó ruhát se megvennem. Mennyit is költhettem összesen...? Nem akarok erre gondolni. Átprogramozom az agyam. Gyorsan, gyorsan gondoljunk valami másra. Bármi másra. Minden téma megfelel.
A fejemben tompán dübörög két szörnyeteg: Bűntudat és Pánik."

2009. szeptember 25., péntek

-

Igazából az a legrosszabb az egészben, hogy ez anyáéknak fáj a legjobban...

2009. szeptember 23., szerda

rinya-girl

Annyira, de annyira hullafáradt vagyok, elkezdődött a gyogyira járás is, hát nem mondhatnám, hogy hiányzott. Ráadásul még most kezdjek el tanulni, áh... Ez a szerdai nap teljesen kikészít, bár legalább nincs nulladikban tesi. (Csak elsőben...) Utolsó órába meg természetesen a matekot kell tenni, bár megint kezdek miatta pánikolni, én egyáltalán nem értek az ilyen logikai dolgokhoz.
Külön matektanárom múlt héten borult ki rajta először (áldott türelmes lélek - bár ez nyilvánvaló, ha leállt velem a matekkal nyűglődni), hogy miket csinálunk, meg olyanokat veszünk, amit max. egyetemen tanulnánk, ha olyan szakra mennénk, mert az érettségiben nincs benne. Meg hogy egy két hetes anyagot ő két óra alatt letudott velünk, és akkor még minket szid, hogy milyen hülyék vagyunk, mert nem tudunk megcsinálni egy épkézláb feladatot.

Na mindegy, panasz délutánt-estét tartottam, és jólesett.

2009. szeptember 20., vasárnap

gerbeaud

16.00 Elkezdtem zserbót csinálni. Ez az egyik legolyanabb süti, amit csak a nagymamák sütnek, ugyanis a körmöm telement tésztával, még a hajamban is találtam, és fél nap, mire ehetsz végre belőle. Akkorra viszont már annyira eleged lesz az egészből, hogy kedved sincs hozzá.

19.12 Csak most tettem be a sütőbe...

20.34 A csokimáz is rajta van. Ebből már csak holnap eszünk... Már ha apa nem falja fel napközben.

sokkal-sokkal később

David Almond - Szárnyak titka

A kamaszkor küszöbén álló Michael családjával egy kertvárosi, düledező házba költözik. Az udvaron álló, lebontásra váró fészerben aztán talál valakit, egy csodálatos, szomorú, beteg... lényt. Michael se tudja, honnan jött és ki ő, de barátjával, Minával gondozni kezdik Skelliget, akinek, segítségükkel, javulni kezd az állapota. De miféle szerzet lehet ez a titokzatos ember?
Tudjátok, mire való a lapocka?
Azt mondják, ott voltak régen a szárnyaink, amikor angyalok voltunk. Sokan hiszik, hogy egyszer ott nőnek majd ki újra.

Gyönyörűszép történet, ezt is sokadszorra olvasom már.

"- Elmegy - szólaltam meg végül.
Behunyta a szemét, bólintott.
- Hová megy? - kérdeztem.
Vállat vont, és kifelé mutatott az égre.
- Valahová.
Megérintettem száraz, hideg kezét.
- Kicsoda maga? - suttogtam.
Újra vállat vont.
- Valaki. Olyan, mint ti, olyan, mint egy állat, olyan, mint egy madár, olyan, mint egy angyal - nevetett. - Ilyesvalaki.
Mosolygott."

2009. szeptember 19., szombat

Stephen King - A ragyogás

Harmadszorra olvasom el a könyvet, és még mindig ugyanúgy borzongok az egyes részeknél. Na, ez horrorregény.

A hegyek tetején álló Panoráma Hotelt a téli hónapokra bezárják, ugyanis a hó teljesen elzárja az épületet. Erre az időre a szálloda igazgatósága kijelöl egy gondnokot, hogy tartsa karban a szállót kilenc hónapon keresztül. Ez a feladat Jack Torrance-re hárul, aki családjával együtt felköltözik a Panorámába. Egy idő után mindannyiukkal kezdenek különös dolgok történni: a ragyogással/telepátiával megáldott, ötéves Dannynek folyamatos rémálmai vannak, Jacknek visszatérnek még az alkoholizmusában keletkezett rossz szokásai, Wendy pedig, a feleség egyre kétségbeesettebben szemléli az eseményeket.
Akkor kezd minden tényleges rémálommá válni, mikor a Szálloda valóban életre kel, és Jack gyenge jellemének segítségével megpróbálja megkaparintani magának a kis Dannyt.

"A következő tíz percben Hallorann tartályokat és ajtókat nyitogatott; Wendy még sosem látott ennyi ennivalót felhalmozva. A mennyiség elkábította, de nem nyugtatta meg annyira, mint várta; minduntalan eszébe jutott a Donner-csoport, de nem a kannibalizmus miatt (ennyi élelem mellett hosszú időbe telne, mire egymásra fanyalodnának), hanem mert újfent rádöbbent, hogy ez nem tréfadolog: amikor leesik a hó, akkor már nem egy óra autóút eljutni Sidewinderbe, hanem nehéz expedíció. Ülnek majd itt, ebben a kihalt, hatalmas szállóban, eszik az itthagyott ennivalót, mint valami tündérmese szereplői, és hallgatják a behavazott eresz körül dühöngő szelet."