ősz vaaan :(

Legszívesebben bekapcsolnám a fűtést.

Ó, mint óra. Olyan dolog, amiről mindaddig azt hiszi az ember, hogy nincs rá szüksége, amíg nem kap egyet. Szülinapomra kaptam, nagyon szeretem, és legalább nem a telefonomat kell ötpercenként előkapnom, hogy elérem-e a buszt vagy elkések-e. Mivelhogy részemről a pontosságot nem nagyon befolyásolta.

vissza

Visszatérek ide könyvügyileg, rájöttem, hogy tök fölösleges másik helyre írni a könyveket, ad1: senkit nem érdekel úgyse; ad2: nem kedveltem meg; ad3: oda valahogy nem tudok jókat írni. Amíg ide jegyeztem le magamnak, háromszor is kikerült az összefoglalóm a moly címlapjára, az ottaniak közül viszont egy se. Akkor inkább legyen ömlesztve, jó az nekem, legalább minden egy helyen van.

O...

mint olvasás. Lételemem, nem is tudom, mikor kezdődött, talán a HP indította el, de azóta folyamatosan muszáj valamit olvasnom. Mert kiszakít a saját világomból, és egy sokkalta jobba repít át, ahol nem kell a problémáimmal törődnöm. Pár oldal, és elfelejthetem minden bajomat. Olyan ez nekem, mint másoknak az alkohol, csak kevésbé ártalmas. Sőt, még okosnak is tűnök tőle. Mostanában persze kicsit visszavettem, nem mintha örülnék neki. Csak azt sajnálom, hogy ilyen baromi drágák a könyvek.

gólya

Nagyon jó volt a gólyatábor, tényleg kár lett volna kihagyni, mert alig szivattak, max. pár mókás feladatot kellett csinálni, de azt is csak inkább a kocsmatúrán, amiről majd később...

Vasárnap baromira be voltam rezelve, de mikor odaértem, megnyugodtam, tök rendes volt mindenki, a fiúk segítettek becipekedni a koliba, megkaptuk a csomagocskát, pólót, bögrét stb. A fő program az egyetem körbejárása volt, na meg persze a gólyák megfélemlítése, hogy itt milyen vasszigor lesz. Be kellett tanulni minden kari köszöntést, és ezeket ordibáltuk órákig, aztán lesétáltunk (!) az eü. épületébe, semmi izgi nem volt, játszottunk kicsit. Aztán este Rocky heringparti stílusban.

Hétfőn pálinkás jóreggelttel indult a nap (embertelen), aztán egy kis vidám hangulatú reggeli torna, a középiskolai tesiórákra emlékeztetett, lógott a nyelvünk, mint a kutyának. Aztán szintén gyalog körbejártuk Miskolcot, fel az Avasra, onnan a városba, körbe-körbe karikába, majd busszal vissza. Nekem, mint őshonosnak baromi érdekes volt. Délután játszottunk részegedj okosan-t, érdekes volt, nekem szerencsére csak egy boroskólát kellett. Este szintén buli, bár akikkel mentem, fáradtak voltak, úgyhogy nem sokáig. :(

Kedden volt a kocsmatúra. Mivel én az első csoportban voltam, elsőként indultunk olyan dél körül (meleg, meleg) a gépész fiúkkal. Igazán rendesek voltak, mert egy halom sört megittak helyettünk, lányok helyett, bár rajtam már az se segített. :D Végigjártuk az egyetem környékén lévő összes kocsmát vagy ideiglenes kocsmát, amit épp felállítottak, az egyetlen rossz az volt, hogy az első két állomást kivéve mindenhol sört adtak. (Blöá.) Az utolsó helyen aztán némi plusz pont érdekében beugrottunk a szökőkútba, engem valami barom aztán le is rántott nyakig. A pontozók kijelentették, hogy nem sok híja van, hogy kizárjanak minket a versenyből, mert ilyen még soha nem fordult elő. Csak azután nézte meg jobban mindenki azt a vizet, hát fúúúj, hemzsegtek benne a békák, a ruhám meg két napig nem száradt meg. Bár nekem akkor már végem volt, mint a botnak, a világomat se tudtam már. Utána meg felmentünk a fiúkhoz, akik aztán sztriptízeltek egyet, hát csodás volt. Este pedig szokás szerint buli.

Szerdán elmentünk Harsányba a kalandparkba. Na, az nem tetszett, nem szeretem, ha instabil alattam a talaj, ráadásul nagyon meleg is volt. De azért csak végigcsináltam, bár végig remegett a lábam, mint a kocsonya. Este aztán záróbuli, az jó volt, ittunk a csajokkal, aztán mivel nekik elfogyott a pénzük, felmentünk kérni a jóreggeltpálinkából, szóval el lehet képzelni... :D Olyan öt felé viszont már a terem közepén képes lettem volna elaludni, úgyhogy mentünk.

Csütörtökön meg go haza, kb. két napig aludtam utána.

Tehát összességében azt mondhatom, hogy jó volt, bár a szoba- és csoporttársaimon kívül mást nem ismertem meg, de ők egész rendesek voltak, dehát ebből még bármi lehet. Ráadásul már előre félek, hogy milyen pipiharcok lesznek az évek során, mert az egész elsős karon össz-vissz öt fiú van, amiből hárman jöttek el. :D
De azért mindezekkel együtt is kétségekkel megyek majd beiratkozni...

GT

Nemakarokmenni, nemakarokmenniiii. Fú, de izgulok, drukk, drukk.

Cormac McCarthy - Az út

Nem nagyon szeretem az ilyen világvége-történeteket, de ez nem is a hagyományos értelemben vett katasztrófaregény. Itt már nincs mi elől menekülni, hacsak nem az egyre inkább megkörnyékező halál elől, és már nincs miért harcolni a saját életeden kívül.
A világ porrá égett, és ezeken az elszenesedett maradványokon küzd apa és fia az életben maradásért. Napról napra, percről percre élnek, sosem tudhatják, mikor esznek utoljára, vagy hogy akivel összetalálkoznak, ellenség-e vagy barát.
Ilyen embertelen körülmények között nagyon nehéz embernek maradni, de az apa mindent elkövet, hogy még ebben a helyzetben is tisztességes embert neveljen a fiúból. Akár a saját élete árán is.

A könyv nem a szokásos értelemben vett regény, legalábbis nem olyan, amilyennek egy könyvet megszoktunk. Nincsenek vesszők (ami eleinte számomra rettentő zavaró volt, de aztán fokozatosan megszoktam), és nem ragaszkodik a párbeszéd hagyományos formáihoz sem.
Ezek a jelenségek bennem csak még élethűbbé, megfoghatóbbá tették a történet puritánságát, nyomasztó érzéseit, nagyon jól érzékelhető mindvégig a szenvedés, a múlt iránt való vágyódás, és a halál félelme és egyben kívánása.

Az úton haladva egyetlen szabály van csak: soha ne add fel.

"Kisétált a szürke fénybe megállt és beléhasított a világ végső igazsága. A végrendelet nélkül hajthatatlanul keringő rideg földgolyó. A könyörtelen sötétség. A nap vak parhelionjai láncukat letépve menekülnek. A mindenség összeroppanó fekete űrje. Miközben valahol két űzött vadállat reszket vackára lapuló rókaként. Kölcsönvett napok és kölcsönvett világ amit kölcsönvett szemmel siratunk."

Ny...

mint nyuszi. Olyan kis cuki némelyik. Régen volt nyulunk, mert nagypapám telkéről hoztuk el őket, mert akkoriban még tartott nyulakat. Egyszer végignéztem, ahogy megnyúzta az egyiket. A kép örökre beleégett a fejembe. Brr.

talán

Talán túl érzékeny vagyok. De akkor is bántanak dolgok. Nem kéne ennyire függenem emberektől.

N...

mint nudizás. Haha. :D Csak így a mai fürdésről jutott eszembe (nem, nem csináltuk...), még soha nem csináltam, és nem is áll szándékomban, ahhoz én túl szégyenlős vagyok.

napok

Nem írtam már egy ideje, de igazából nem is nagyon volt kedvem. Tegnap este kicsit magamba süppedtem, és amit akartam, azt magamnak leírtam, ilyeneket nem teszek közzé. De ezen már túl vagyok, tegnap is meg ma is összefutottam két ismerősömmel tök véletlen, egyik egy angolos volt, másik volt osztálytársam, akivel jól kibeszéltük, hogy milyen jó, hogy befejeztük végre a középsulit, ő is jön gólyatáborba, bár gondolom, sokat nem fogunk találkozni. A lényeg úgyis csak annyi, hogy jó volt végre olyan emberekkel találkozni, akikkel nem kell bájcsevejt folytatnom, mint a munkában, számát nem tudom, hányszor beszéltem az elmúlt hetekben az időjárásról és hogy most kezdem az egyetemet egészségügyi szakon.
:) Ma meg a barlangfürdőben voltunk :). Hmmm, de jó volt, bár sokkal nagyobbra emlékeztem.

rakottpali

Ezennel megcáfoltam az előzőelőző bejegyzésemet, mert csináltam túrós rakottpalacsintát (hmmmm), pont most lett kész.

Ly...

mint... hát, egyetlen szó kezdődik ly-vel, úgyhogy ugorjunk.

M, mint móka. Csak tisztázni akartam, hogy nem ilyenek mostanában a napjaim, de ez csakis az én hibám.

punny

Nem akarok túl sok szót szólni az időjárásról, de igazán jól esne egy kis zuhé, mert kezdek megdögleni. De különben az én részemről nem nagyon van jelentősége, mert nem terveztem elhagyni a házat. Emiatt viszont őrületesen belustultam, délben elkezdtem a tornát, de úgy megfájdult a fejem, hogy a hasazás közben hagytam az egészet a fenébe. De nem is csak erről van szó. Napok óta tudom, hogy ki kéne takarítani rendesen, de mindig csak "holnap". Ezen kívül szőrteleníteni, körmöt lakkozni, bétázni se ártana, de mindegyik túl megerőltetőnek tűnik, és egyáltalán nincs kedvem hozzá.
Áh, ilyen lusta picsát.

Hé, ma lesz a Harry Potter.

L...

mint láb. Ha már az edzésnél tartunk. A lábammal vagyok a legkevésbé megelégedve, igazán lehetne kicsit erősebb. És főleg mostanában kezd aggasztani a dolog, mivel már nem lesz több tesióra, ami után hullaként vánszorgok be az öltözőbe.

testileg

Így nyár végére rájöttem, hogy az égvilágon semmi izom nincs rajtam, hiába vagyok viszonylag vékony, az még bőven nem elég. Így elkezdtem keresgélni a neten, és ezt találtam. Egész jó, mert kellően kifáraszt, egyáltalán nem tart sokáig, minden fontos benne van, és azt hiszem, hasznos is lehet még - persze csak ha nem leszek lusta (pedig van egy ilyen sanda gyanúm). Egyedül láb témában kéne valami erősebb.

Mert ilyenkor csak hazajövök, kajálok, pihizek, készítek ki innit, leveszem a hangot a videóról, bekapcsolom az összes zene lejátszását, és kezdődhet a muri. Elég réginek tűnik, de ez kell nekem, nem az idétlen ugri-bugri.

Stephen King - Halálos árnyék

Thad Beaumontnak sosem említették, hogy amit tizenegy éves korában agydaganat címén eltávolítottak az agyából, az valójában még az anyaméhben meghalt ikertestvérének a maradványai. Felnőttként a férfi sikeres író George Komor álnév alatt, ám miután egy újságban is közlik a hírt, miszerint Thad hivatalosan is eltemette másik énjét, a közelében egyre több gyilkosság történik, és minden nyom a férfihoz vezet. Thadnek azonban egyre inkább az a sejtése, hogy George Komor nem csak a képzeletében létezik.

Éppen most fejeztem be a történetet, és még teljesen a hatása alatt vagyok. Legfőképpen azért tetszett, mert ezt igazán nem akarnám filmben is látni (bár persze amint megtalálom, úgyis megnézem), bőven elég volt mindent a fantáziámra bíznom. Ahogy Kingtől már megszokhattuk, a karakterek szépen kidolgozottak, a regény pedig kellőképpen megdolgoztatja az agyat (meg a gyomrot), és a történet végén Thad jellemének kettőssége igazán hátborzongató. A megoldás, a végkifejlet viszont fantasztikus volt, és bár nem gyorsult fel a szívverésem, de kíváncsi voltam és izgatott. Ez a némiképp bizonytalan befejezés pedig ad neki egy kis keserédes utóérzetet.

"A verebek fekete felhőként emelkedtek a ködös kék égbe. Szárnyuk úgy surrogott, mint a legvékonyabb selyemből való mennydörgés. Valamennyien hangosan csiripeltek. Két ember, aki az alkatrészbolt ajtajánál állt, kirohant, hogy megnézze, mi az. Odafönt a hatalmas, fekete tömeg egyetlen masszában megfordult - mint korábban a másik, a kisebb -, és nyugatnak indult."

K...

mint... na most ilyenek jutnak eszembe, hogy kréta/Kréta meg Kuala Lumpur. Pedig tegnap este már kigondoltam egy jó szót, de fogalmam sincs, mi volt az.
Talán csak utazgatni akarok.

gólya

Ezennel végleg eldőlt: megyek gólyatáborba. Furcsa, mert néha nagyon parázok tőle, máskor meg az jut eszembe, hogy mikor lesz már, de ha jobban belegondolok, csak tartok tőle. Bár ma felhívtam az egyik szervező csajszit a pénzátutalással kapcsolatban, egész kedves volt, de hát ki nem kedves egy tökidegen emberrel.

Kéne már egy tök mosolygós bejegyzés is, de hirtelen semmi nem jut eszembe.

kínai

Másodjára próbálkoztam meg a kínai kajával, de ezennel bejelentem: feladom, és engedek a természet és a gyomrom akaratának, hogy továbbra is a meki és társai jelentsék számomra a kulináris élvezeteket.

Christopher Moore - Biff evangéliuma

Eddigi életemben nem sokszor kerültem érintkezésbe bármilyen Istennel kapcsolatos dologgal, egyedül a gyerekeknek készült képes Bibliát olvasgattam gyerekkoromban. Azt nem mondhatom, hogy ezzel a könyvvel a dolog 180 fokos fordulatot vett, de kicsit felturbózta az érdeklődésem, szigorúan a meseszerűsége miatt.

"Persze, hogy igazam van, Isten fia vagyok, te hülye."

A történet ott kezdődik, hogy Raziel, egy nem túl profi angyal feléleszti hamvaiból Biffet, Jézus (vagy Józsua avagy Jozsó) legjobb barátját, hogy írja le annak életét, mivel a gyerekkoráról semmit nem tudni. Biff végigkíséri a Megváltót életének összes szakaszán, segíti, támogatja és néha jól orrba is vágja, ha szükségét érzi. Szabadszájú és nyers, de a végletekig kitart a legjobb barátja mellett. Sajátos stílusában leír minden egyes részletet onnantól kezdve, hogy Jézus a halott gyíkok feltámasztásától kezdve hogyan vált a Messiássá.
Elvégre mit tudhat egy tíz éves a messiáskodásról? Józsua már gyerekkorában képes néhány apróbb csodára, és ahogy felnő, mind komolyabbakra. Ilyen képességek mellett szüksége is lehet egy legjobb barátra, elvégre minden hős mellé kell valaki, aki a földön tartja az illetőt.
Biff pedig elindul barátja oldalán, hogy megtalálják a módját, hogyan legyen Jézusból a Messiás anélkül, hogy paradicsomokkal dobálnák meg.

"- Én nem ismerem annyira a Tórát, mint te, Józsua, de nem emlékszem olyanra, hogy Istennek lenne humorérzéke.
Végre elvigyorodott.
– Mellém adott téged legjobb barátnak, nem?"

J, mint játék. Akárhány éves is vagyok, a játék az csak játék. Persze nem a társasra gondolok (bááár...), de egy hullámvasút még ugyanúgy lázba tud hozni. :)

Í...

mint ígéret. Szeretem, ha betartják a nekem tett ígéreteket, és én is igyekszem így tenni. Hát ez meglepő kijelentés volt.

help

Dolgozóban sajna nem én határozom meg, milyen rádió menjen, és ez az a szám, amitől már a hideg ráz, mert szabályszerűen minden nap lejátsszák legalább egyszer. Első hallásra se zártam a szívembe, de minden nap meghallgatni egyszerűen téboly.

levelek Istennek

Nem a legjobb színészekkel, de gyönyörű film.

Szösz néne

Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
ott ül a teraszán Szösz néne.
Ott ül a teraszán,
vénkora tavaszán,
néha kiújul a köszvénye.

Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin,
szimatol körülötte az öszvére,
hogyhogy sohasem tetszik berekedni
a nagy dudolásban, Szösz néne?
Hogyhogy a köszvény,
hogyhogy az öszvér
nem szegi kedvét, Szösz néne?

„Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén, plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi sem búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.”

Futottak a Takarítók a teraszhoz,
sipitoztak máris: „Szösz néne,
Csupa szösz a függöny, csupa szösz az abrosz,
nem lesz ennek rossz vége?
Csupa szösz a nyugdíj, csupa szösz a TAJ-szám,
szösz van a porcica kunkori bajszán,
szösztelenítsünk, portalanítsunk,
föltakarítsunk, Szösz néne?”

Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
dudorászik a teraszon Szösz néne:
„Szösztelenítés, portalanítás,
föltakarítás? Kösz, még ne.”

/Varró Dani/

nip/tuck

Az elejétől fogva tudtam, hogy ő a Késes, úúú, és pont a legizgibb résznél állt meg a töltés, mikor öncsonkításra kényszeríti C-t, nem gondoltam volna, hogy ez ennyire tud idegesíteni.