mi van a dobozban

Nagyim tegnap velem küldette haza a Mikulás-csomagjait. Emberfeletti akaraterőm révén sikerült nem belenéznem a sajátomba, azóta viszont folyamatosan csak azon jár az eszem, hogy mi lehet a dobozomban.
De sajnos odaadtam anyának, amint hazaértem, hogy dugja el előlem jól.
Íí, de kíváncsi vagyok már.

Rejtő Jenő - A tizennégy karátos autó

Hogy ne maradjon kétség, Rejtő Jenő és P. Howard egy és ugyanaz a személy. Én pedig nagyon szeretem a műveit, mert igazán szórakoztatóak.

Gorcsev Iván huszonkét éves orosz fiú, és egy dolgot kell tudni róla: akármit kérdeznek tőle, ő mindig azt válaszolja, ami éppen az eszébe jut, legyen az az igazság vagy éppen légbőlkapott hazugság. Emellett kiválóan verekszik.
Főszereplőnk kalandjai során szert tesz egy diliházból megszökött titkárra, Vanek úrra, aki az istennek nem bírja megjegyezni a nevét; szerelmes lesz, aminek következményeként belép az idegenlégióba, ám ahhoz képest, hogy ő egy másodpercet sem tölt ott el, valahogy mégis két Gorcsev Iván szolgál a Szaharában. Egyik közülük az ő jóságosan bolond titkára, aki többször is agyvérzésközeli állapotba hajszolja feljebbjáróit. A valódi Gorcsev Iván eközben több ízben is visszaszerez egy tizennégy karátos aranyból készült autót, amit azután több ízben újra el is lopnak. Végezetül pedig meghal, majd igazán közeli barátságba kerül Wendriner Aladár artistával és ragadozóval.

Bocsesz, nem tudtam a három közül választani.

"- Mondj! Maga dolgozni akar?
- Nem is vagyok naplopó!
- Ez baj, de mindegy. Ha tetszik, dolgozzon. Mi szeretne maga lenni legszívesebben?
A kérdezett végignézett magán, cingár lábain, komikus úszónadrágján és kerek szélű, barna zakóján, azután vállat vont:
- Hogy lehet ilyet kérdezni? Titkár szeretnék lenni.
- Kész szerencséje, hogy erre jöttem. Alkalmazom! Ön nálam titkár. Fizetése havi kétezer frank. Hogy hívják?
- Vanek.
- Jó név. Tessék, itt van egyhavi fizetése, háromezer frank.
- Azt mondta, kettő.
- Javítást adtam, mert rövid idő alatt meglepő előmenetelt tanúsított. Tessék..."

/11-12. o./

"- Tűzőrség - jelentkezett egy hang.
- Azonnal jöjjenek! Ég a Texas vendéglő!
- Hála Istennek.
- Mi? Megőrült! Itt a tulajdonos beszél!
- Maga az, Raul?... Minek gyújtották fel megint a kocsmát? Úgysem hiszik, hogy a halott a tűz áldozata.
- Pedig most igaz. Felrobbant mellette a gázkályha.
- Hiszen magánál vályogkemence van!
- De... bevezettük és... szóval jönnek?
- Jó, jó... hát jövünk. Hogy van Emánuel?
- Izé... már meggyógyult...
- Hát beteg volt?!
- No... nem egészen... a dohányzás... - hebegte Gorcsev.
- Mi? Emánuel dohányzik?!
- Izé... dehogy... Csak viccből rágyújtott egy csibukra...
- Az öszvér?!
Most dühbe jött.
- Igen! Az öszvér! Pipázik és regényeket olvas, sőt beszél is!
- Halló!! Mit mond?!
- Hogy akassza fel magát!"

/87. o./

"Itt mindenki ideges..." - gondolta, miközben lefelé ment a lépcsőn. Amikor az udvarra ért, éppen sorakozó volt ismét. Mire leért, már állt a sor. Vanek úr végiglépett az arcvonal előtt, mint valami tábornok, és nézte a legényeket.
- Közlegény! Mit csinál?! - kiáltotta a kapitány.
- A helyemet keresem... Egy hosszú paraszt és egy vörös bajuszú között... Ahá!... Na, eresszenek!
- Gazember!
- Jó! Jó! Már beálltam! Mit izgatja magát?!"

/149. o./

legközelebb lottózok

Említettem már, hogy 21(/35) pontom lett a német OKTV-n? Pedig azt hittem, nem tudok jól tippelni.

elég már

Ma van az a nap, amikor végképp leszarok mindent és mindenkit.
Eleinte úgy volt, hogy nem tudtam eldönteni, menjek-e suliba, vagy inkább a nyílt napra az egyetemen. Akikkel beszéltem, azt mondták, nem tudják, vagyegyáltalán nem mennek, így én se voltam biztos benne. Aztán eldöntöttem, hogy inkább az egyetem, ahol összefuthatok pár emberrel, mint hogy suliba menjek.
Induláskor azonban nem nyílt ki az ernyőm, úgyhogy fél perc tanakodás és dühöngés után visszafordultam a házba.
És ruhadtul leszarom, csak legyen már vége ennek a nyomorult hétnek. És nagyon ajánlom, hogy a következő jobb legyen. Pláne, hogy szalagavató... Éljen.

Lehet, hogy van egy kis gáz, hogyha már így állok hozzá az egészhez. De most tényleg összejött minden.

történelem

Olyan furi, a töri atlaszban már benne van a szeptember 11-iki támadás. Pedig nem is volt olyan régen...
Hja, hamarosan már mi is csak történelem leszünk. Annyi különbséggel, hogy minket nem tanítanak majd. Bár lehet hogy holnap feltalálok valami nagyszerűt, és máris híres és gazdag leszek. De semmi pánik, első dolgom lesz megmenteni a fókákat.

Daniel Keyes - Virágot Algernonnak

Daniel Keyes az írás mellett pszichológiával is foglalkozik, így nem nagy meglepetés, hogy ez a könyve is hasonló témájú.
Különben nem tudom, mit gondoljak a történetről. Érdekes. Az elején sajnáltam, a közepén egyáltalán nem kedveltem, a végén megint sajnáltam a főhőst.

Charlie Gordon harminckét éves, de a lelke mélyén örökké gyerek marad. Mégis különbözik a többi hozzá hasonló betegtől, ugyanis szüntelen tanulni vágyás hajtja, úgy gondolja, hogy az emberek majd befogadják, ha ő is olyan okos lesz, mint mások. Ez a hajthatatlanság vezeti el oda, hogy felkérjék egy olyan műtét alanyának, amit eddig még csak állatokon végeztek el.
A műtét sikerrel jár, és Charlie intelligenciája rohamosan növekszik, pár hónappal később már az őt gyógyító tudósokat és orvosokat is jócskán lekörözi. De meddig tarthat egy ilyen csoda? És mennyire változik meg Charlie személyisége, amint rájön, hogy az emberek mégsem annyira kedvesek, és amikor azt hitte, vele nevetnek, tulajdonképpen rajta nevettek...

"Március 17 - Amikor máma regel fölébrettem azt gondoltam mingyá okos leszek de nem letem. Minden regel aszt gondolom okos leszek de semise történik. Lehet hogy a kiséret nem váltbe. Lehet hogy nem leszek okos és elmuszáj menyek a Warren otthonba. Utállom a vizsgákat és utállom az ut vesszőket és utállom Algernont."

/28. o./

pech

Állandóan azt hiszem, hogy hétvége van.

anti

Hétvége óta valahogy tiszta antiszociális vagyok. Egyszerűen semmihez sincs kedvem, fáradt vagyok, nyűgös vagyok, nincs kedvem emberek között lenni, ha kérdeznek, válaszolok, de amúgy legszívesebben csak lennék magamnak. Vagy még magamnak se.
Nem tudom, mi van velem.

kép

Sorsom ezennel megpecsételődött: kiválasztottam a tablóképet, és ráadásul annyit kértem belőle, hogy még a szomszédoknak is osztogatni fogom.

pudingos leveles

Megint sütöttem, méghozzá pudingosat, nagyon fincsi, bár tény, hogy nem ez a világ legbonyolultabb sütije. És mivel leveles tésztából van, kicsit zsíros.

És ezennel ennyi volt egész napi hasznos tevékenységem.

Todd Strasser - A Hullám

Elég félelmetes egy könyv, nekem tetszett, bár hátborzongató belegondolni, milyen könnyű befolyásolni az embereket.
Amúgy a németeknél kötelező olvasmány.

Egy gimnáziumban tanító történelemtanár a szkeptikus diákokkal egy kísérletet kezd végezni, hogy megértse és megértesse a tanulókkal, hogy s mint történt a náci Németország összes borzalma. A tanár jelmondatokkal, egyezményes jelekkel, saját szimbólummal is ellátja a mozgalmat, melynek a Hullám nevet adja. A tanár számára érthetetlen módon a diákok lelkesednek a dologért, és egy hét leforgása alatt olyan szintre emelkedik a dolog, amit már nehéz visszafordítani: megfélemlítések, verekedések törnek ki, a diákok saját magukat feladva követik a mozgalmat.
A tanárnak rá kell jönnie, hogy az egész dolog kicsúszott a kezéből, de közben élvezi is, hogy a tanulók vezetőként tekintenek rá.
Tudja, hogy minél hamarabb véget kell vetnie a mozgalomnak, de hogyan lehetne erre rávenni több száz elszánt diákot, akik hisznek a Hullám sikerességében?

"David érezte, hogy ha most nem sikerül megállítania a lányt, akkor örökre elveszti. Igazságtalannak érezte, hogy egyetlen ember tönkreteheti azt, ami mindenkié. Muszáj meggyőznie! Elkapta a karját.
- Szállj le rólam! - kiabált Laurie. Próbálta kirántani a karját, de ehhez David túl szorosan fogta.
- Laurie, állítsd le magad! Fejezd be a cikkezést a Hullámról, és tartsd a szád!
- Engedd el a karomat! - mondta harciasan a lány.
- Ne írj több cikket! Hallgass a Hullámról! Tönkreteszel mindenkit.
- Azt mondok és írok, ami nekem jólesik, és senki nem akadályozhat meg benne, még te sem.
David dühében most már a másik karját is elkapta. Miért ilyen csökönyös? Miért nem veszi észre a hullámban a jót?
- Meg tudunk, és hidd el, meg is fogunk állítani! - ordított rá végül."

/144.o./

újra

Most kezdhetem elölről az egészet. Soha nem volt még olyan rossz, mint tegnap éjszaka.

apróságok

Nos, legalább annyit elmondhatok, hogy van cipőm, még ha nem is A cipő, mindenesetre a lábam nem fog lefagyni, és felfázni se fogok. Jövő télre-őszre meg beszerzek egy magassarkút, hogy elmondhassam, hogy ilyenem is van, és játszhassak nagylányosat.

Veszítettem egy pontot a szóbelin. :(

Most pedig eszek mandarint, narancsot és banánt, és jó nekem.

pillanatnyilag

Holnap szóbeli érettségi. Nem vagyok képes tanulni. Sütit akarok enniiii... :( De nincs kedvem pepecselni. És a tablóképek közül se tudok választani. :/
De! Eltettem holnapig egy cipőt, amit akár csizmának is nevezhetnénk, úgyhogy nagy a valószínűsége, hogy hamarosan lesz csizma. Végre.

Daniel Keyes - Az ötödik Sally

Imádom ezt a könyvet, bár olyan sokszor nem lehet újraolvasni, hacsak nincs köztük egy jó nagy szünet. Osztálytársamtól kértem kölcsön, nekem második olvasat.

Sallynek gyerekkora óta szörnyű traumákat kell kiállnia, és mindezek ellen képzeletbeli barátokkal védekezik, akik átveszik a helyét a kritikus pillanatban. Az egyetlen gond, hogy ilyenkor semmire nem emlékszik, és a gyerekkorban megalkotott képzeletbeli személyiségek szépen lassan átveszik felette az irányítást:
Derry, aki csupa jóság és szeretet, az intelligens és művészi Nola, a szenvedélyes és érzéki Bella, valamint Jinx, aki telve van dühvel és gonoszsággal. Sally úgy érzi, hamarosan megőrül attól, hogy fél, vagy akár egy egész nap is kimarad az életéből.
Végül egy pszichológushoz kerül, és Dr. Roger Ash minden erejével megpróbál segíteni rajta. Sally lelkének elválasztott, saját életet élő darabkái viszont nem feltétlenül kívánnak megsemmisülni. És aki Jinxszel, a merő agresszivitással szembe kerül - hát az Isten óvja őt.

"- Te kurva! - mennydörögte. - Én öllek meg előbb. Te nem létezel! Kísértet vagy a pokolból!
Fájdalmat nem érzett, csak azt, hogy ujjak mélyednek a torkába, és a fulladozástól könnyű a feje. A fények elhalványultak. Roger arca összemosódott. Tudta, hogy el kell hagynia a testet, különben meghal. Haljon csak meg Sally. Hadd szorítsa ki belőle Roger a lelket, aztán, amikor Sally meghalt, ő, Jinx szabad lesz, Rogert pedig annyira gyötörni fogja, amit tett, hogy megöli magát."

/112-113. o./

volt

Hiányzik. Hogy tudom, feltétel nélkül itt van, hogy felhívhatom, hogy elmeséljem neki a napom, még ha ez csak pár szóból is áll, hogy érezzem, van, akinek nem számít mit, miért, hogyan, csak itt van nekem, és támogat.
Persze, majd lesz valaki más, nem feltétlenül ugyanabban pozícióban, csak nekem egy ideig még nem kell más.

Legalább töridogát nem kellesz írnom hétfőn, mert megyek OKTV-re. És tesin se leszek, haha.

csak zene

határozás

Az előző volt az utolsó ilyen bejegyzésem.

nem akarom

Valaki segítsen, könyörgök, utálok itthon lenni, minden csak rá emlékeztet, érzem az illatát, elképzelem ahogy ült velem szemben, és nem tudok nem emlékezni, milyen volt. Nem akarok még hetekig sírva elaludni, azt képzelve, hogy a karjai közt fekszem. Nem akarom, hogy mindenről ő jusson eszembe. Nem akarom folyton azt lesni, mikor csörren meg a telefon, csak hogy valami apróságot elújságoljon. Nem akarom ezt.

egy mondat

Nagyon-nagyon nem vagyok jól, szűnjön már meg ez az egész, olyan borzasztóan magányosnak érzem magam. :(

mostantól...

Csak... azért rossz. Meglehetősen rossz.

jellemző

Annyira jellemző rám, hogy akkor nem vagyok suliban, amikor a legfaszább dolgok történnek. Példának okáért, hogy a matektanár seggrészegen jön be tanítani.
Amúgy tablófotózás volt. Jól ment. Már amennyire jól mehet.

ráérős

Egyetlen darab tételt dolgoztam ki a kb. negyvenből, és még azt sem normálisan. Holott két hét múlva szóbelizek.
Fasza.

Laurell K. Hamilton - A Kárhozottak Cirkusza

Ez a harmadik kötet, de hogy történetismertetésként mit fogok leírni, azt még nem tudom, ugyanis kb. ugyanaz a séma, mint az első kettőben:
van Anita, aki továbbra is cinikus, humoros, ambíciózus.
Van egy rettentő nagyhatalmú - általában - vámpír, akit senki nem tud legyőzni.
Ott van a Vámpírok Ura, aki hajt Anitára, de a nő már csak elvi kérdésből sem hajlandó egy hullával randizni.
Mindig van egy rejtélyes gyilkosság, amit így-úgy sikerül megoldani,
és a végén mindig kiderül, hogy a gyilkosságokért felelős csoportot a legyőzhetetlen vámpír irányítja, és akit - legyőzhetetlensége ellenére - Anita végül mindig megöl.

Ez így kezd elég silány lenni, így ebben a kötetben már Anitának újabb udvarlója van, akit a változatosság kedvéért kedvel is.

Amúgy nem is lenne rossz, de igazán kitalálhatott volna az írónő a harmadik kötetre már valami mást is, mert így annyira nem szórakoztató.

"A Halloween az év egyetlen olyan éjszakája, amikor Bert engedi, hogy fekete ruhában dolgozzunk. Szerinte ez a szín túl harsányan hat a szokásos munkaidőben. Ma fekete farmer és egy olyan fekete pulcsi volt rajtam, amit a derék vonalában jókora, vigyorgó töklámpások díszítettek. Ezt koronázta meg a fekete, cipzáras, kötött melegítőfelsőm, plusz a fekete tornacipő. Még a Browning és a tokja a vállamon is illett hozzá színben. A tartalék pisztolyom a nadrágomban lapult. A sporttáskámban meg két extra tár. Vettem egy új kést ahelyett, amit kénytelen voltam a barlangban hagyni. A dzsekim zsebében egy Derringer rejtőzött, meg volt még két tartalék késem, egyik a derekamnál hátul, a másik a bokámon. Ne röhögjetek. A puskámat otthon hagytam."

elmélet

Ha valakit gorombán keltenek fel, nem tudom, miért csodálkoznak az emberek, ha az illető még órákon keresztül bunkó módon viselkedik.

három... azaz kettő

Hogy lehet Sándornak hívni egy macskát?

Senki nem kérdezze, mit csináltam ma.

Volt egy harmadik mondatom is, de az első írása közben elfelejtettem.

Laurell K. Hamilton - A Nevető holttest

Anita Blake-sorozat II.
Nem volt annyira izgalmas, mint az első kötet, inkább utalásokat tartalmazott a következő részekre nézve. Kicsit több érzelem, de nem kevesebb vér és emberi testrészek.

Anita újra egy gyilkosságban nyomoz, ahol nem tudni, ki/mi az elkövető, és hogy miért gyilkolászik szerte a városban. A nyomok a halottkeltőt egy nagy erejű vudu-papnőhöz vezetik, aki persze ezután több ízben is megpróbálja őt megölni. Anitának végül össze kell vele mérnie az erejét, és rá kell jönnie, hogy a hatalom amilyen taszító számára, olyan édes is.

"Tommy sántikált végig a folyosón, még mindig kétrét görnyedve. A hatalmas Magnum* a kezében volt. Az arca szinte lila volt a dühtől, vagy talán a fájdalomtól.
- Végzek magával - sziszegte.
- Vegyen sorszámot - közöltem.
- Enzo, segítsen Brunónak és Tommynak egy székhez kötözni ezt a kicsi lányt a szobában. Sokkal veszélyesebb, mint amilyennek látszik - mondta Gaynor.
Enzo karon ragadott. Nem küzdöttem ellene. Úgy véltem, nagyobb biztonságban vagyok az ő kezei közt, mint a másik kettő közül bármelyikében. Mind Tommy, mind Bruno úgy nézett ki, mint aki nagyon várja, hogy valamivel próbálkozzam. Azt hiszem, szerettek volna bántani engem. Ahogy Enzo elvezetett mellettük, megszólaltam:
- Azért van így, mert nő vagyok, vagy ennyire nem tudtok veszíteni?
- Lelövöm - horkant föl Tommy.
- Később - mondta Gaynor. - Később."

*nem kifejezetten a jégkrémre vagy sorozatra kell gondolni:P:D

szalagavató

Mindjárt itt van ugye a szalagavató, és ma is egész nap a táncot gyakoroltuk, két nap alatt haladtunk annyit, mint kb. az elmúlt egy hónapban. De a többi osztályhoz képest még mindig mi haladunk a legjobban, mert van, aki csak most kezdte el csinálni. Végül is jobb később, mint soha.
Egyéb nem nagyon van azon kívül, hogy ritka szarul aludtam, és hajnali háromkor kénytelen voltam bevenni egy fejfájáscsillapítót.

Most nem utasítanék vissza egy bazinagy zacskó chipset.

túl pozitív

Hihetetlen, hogy állandóan leeszem magam. Pedig mindig teljes meggyőződéssel hiszem, hogy úgyse fogom.
Negatívabbnak kéne lennem.

Laurell K. Hamilton - Bűnös vágyak

Az Anita Blake-sorozat első kötete. Kíváncsiságból kezdtem bele, és nem nagyon tudom, mit gondoljak róla. A stílusa tetszik, és a főszereplőnek jó a szövege.

Olyan világban járunk, ahol természetesek a zombik, farkasemberek, vámpírok és egyéb szépségek. Anita vámpírvadász és ezzel együtt halottkeltő, vagyis zombikat éleszt fel. Elragadó, ugye. A városban azonban elszaporodnak a vámpírgyilkosságok, és St. Louis veszedelmes főfőfővámpírja megbízza Anitát, hogy kerítse kézre az elkövetőt. Persze neki esze ágában sincs, de mivel a legjobb barátnőjével fenyegetőznek, mit tud mit tenni.
Ezzel pedig kezdetét veszi Anita amúgy sem kalandoktól és vértől mentes újabb harca mindenféle félemberekkel, vámpírokkal, meg kitudjamikkel.

"Theresa nagy léptekkel odajött hozzánk, ruhája suhogott:
- Elég ebből, halottkeltő. Zachary nem képes rá, tehát fizetni fog. Most menj el, vagy csatlakozz, mert kezdődik... a bál.
- Kell-e véres szörnyfelsál? - kérdeztem.
- Miről beszélsz?
- Ez Dr. Seuss szövege: Hogyan lopta el a Grincs a karácsonyt. Tudod, így szól: És áll a bál! A bál! A bál! Bálba hív a szörnypuding és a véres szörnyfelsál.
- Te megőrültél.
- Már mások is mondták.
- Meg akarsz halni? - kérdezte Theresa.
Fölálltam, nagyon lassan, és éreztem, hogy valami növekszik bennem. A bizonyosság, az abszolút bizonyosság, hogy a csaj nem jelent veszélyt rám nézve. Hülyeség volt, de ott volt bennem, szilárdan, valóságosan."

no.1.

Nagyon fincsi kakaós kalácsot sütöttem, bátorkodom odáig elmenni, hogy ez volt sütési pályafutásom fénypontja. Fénykép nincs, az első negyedóra alatt elfogyott, remélem, mire holnap hazaérek, még marad a másikból, és akkor update-elek.

Volt ez csokisabb is, csak már a vége. :P

kérdés

Néha napján (pl. ma) felvetül bennem a kérdés, hogy minek írok egyáltalán blogot, mikor konkrétan kb. egy éve nincs semmiféle életem.

Darren Shan - Vámpírkönyvek

Tizenkét kötetes, az igaz, de ezek ilyen félnapos könyvecskék, egy hét alatt simán végeztem velük.

Darren Shan normális gyerek volt, amíg el nem látogatott a városba a Rémségek Cirkusza, ő pedig el nem lopta az egyik fellépő mérges pókját, ami aztán megmarta a legjobb barátját, Steve-et. Darrennek segítséget kell kérnie a pók eredeti tulajdonosától, aki valójában vámpír, hogy segítsen a barátján. Larten Crepsley egyetlen feltétellel hajlandó megmenteni Steve-et: ha Darren félvámpírrá válik, és az inasaként mellé szegődik. Darren elfogadja az ajánlatot, így kénytelen kilépni az emberek világából, feladni eddigi életét, hogy kitanulja a vámpírság csínyját-bínját. Darren útja során a morgós vámpírral bajtársakká válnak, és együtt indulnak el a nehéz és veszélyekkel kikövezett úton, hogy csatlakozva társaikhoz, megnyerjék a vámpírok háborúját.

"Az igazi élet azonban veszedelmes. És kegyetlen. Nem kellenek neki hősök, fütyül a szerencsés befejezésre, és arra, hogy a dolgoknak milyennek kellene lenniük. Az emberek meghalnak. A csatákat elveszítik. Gyakran a gonosz győz.
Ezt le akartam szögezni, mielőtt belekezdek."

/1. kötet, 8. o./