2009. november 6., péntek

Laurell K. Hamilton - A Nevető holttest

Anita Blake-sorozat II.
Nem volt annyira izgalmas, mint az első kötet, inkább utalásokat tartalmazott a következő részekre nézve. Kicsit több érzelem, de nem kevesebb vér és emberi testrészek.

Anita újra egy gyilkosságban nyomoz, ahol nem tudni, ki/mi az elkövető, és hogy miért gyilkolászik szerte a városban. A nyomok a halottkeltőt egy nagy erejű vudu-papnőhöz vezetik, aki persze ezután több ízben is megpróbálja őt megölni. Anitának végül össze kell vele mérnie az erejét, és rá kell jönnie, hogy a hatalom amilyen taszító számára, olyan édes is.

"Tommy sántikált végig a folyosón, még mindig kétrét görnyedve. A hatalmas Magnum* a kezében volt. Az arca szinte lila volt a dühtől, vagy talán a fájdalomtól.
- Végzek magával - sziszegte.
- Vegyen sorszámot - közöltem.
- Enzo, segítsen Brunónak és Tommynak egy székhez kötözni ezt a kicsi lányt a szobában. Sokkal veszélyesebb, mint amilyennek látszik - mondta Gaynor.
Enzo karon ragadott. Nem küzdöttem ellene. Úgy véltem, nagyobb biztonságban vagyok az ő kezei közt, mint a másik kettő közül bármelyikében. Mind Tommy, mind Bruno úgy nézett ki, mint aki nagyon várja, hogy valamivel próbálkozzam. Azt hiszem, szerettek volna bántani engem. Ahogy Enzo elvezetett mellettük, megszólaltam:
- Azért van így, mert nő vagyok, vagy ennyire nem tudtok veszíteni?
- Lelövöm - horkant föl Tommy.
- Később - mondta Gaynor. - Később."

*nem kifejezetten a jégkrémre vagy sorozatra kell gondolni:P:D