B...

...mint béka. Egy eltévelyedett pillanatomban elkaptam a Híradóból, hogy békák potyogtak az égből. Uhh.

Á...

...mint álom. Szépek is, rosszak is, nagyszabásúak és aprók, boldogok és szomorúak, elérhetetlenek és megvalósíthatók, a pillanat minden percében jelen levők, éjjel érkezők. Minden fajtája.
:) Ez a gondolat olyan mosolyogtató. Az álom egy menekülési forma, egy olyan pillanat, ami a legreménytelenebb szituációkban is mosolyt csalhat az ember arcára, mert ott van, mert létezik, mert nélküle nincs semmi, nélküle nincs cél.

nem és nem

Sajnálom, képtelen vagyok megszokni, hogy ha cipővásárlásra kerül a sor, mindig dilemmába kerülök, mert vékonyságra 36-os, hosszra meg 7-es a lábam. Magassarkú terén még rosszabb a helyzet. De miért, miért? Le vagyok emiatt lombozódva, csak valami ehhez hasonló kis feketét szeretnék, tök egyszerű, elvileg minden második boltban találnom kellene. Jó, talán nem nyár közepén, de akkor is, a szép cipőkre miért nem tudnak pántot is tenni, hogy a kevésbé szerencséseknek ne essen ki belőle a lába?

új/játék

Hát... ez aztán színes lett.

Cassytől átvéve a mostani játék, hogy minden nap leírom azt, ami az ABC soron következő betűjével eszembe jut. Tehát:
A, mint alvás - nem nagyon vagyok kibékülve vele, hogy reggelente negyed hétre már harci díszben kell állnom, napközben viszont nem nagyon megy az alvás, csak kivételes esetekben.

Vihar-sziget

Nem néztem meg a filmet, nem adódott alkalom, aztán hallottam, hogy van könyvváltozata is, és végül csak sikerült becserkésznem.
Kiütött. Zseniális.

grat

Mennyire kell bénának lenni ahhoz, hogy az ember a könyöke vakargatása közben elérzéstelenítse az egész karját?
...
Mindjárt gondoltam.

mérföldkő

Már egy ideje tervezgetem, hogy a könyveknek csinálok egy másik blogot, mert kezd zavarni, hogy minden egybe van itt sűrítve. Szóval tegnap megcsináltam úgy-ahogy, itt van, hát meglátjuk, van-e értelme.
Itt is sablonváltáson gondolkodom.

Tim Burton - Karácsonyi lidércnyomás

Tim Burton számomra a mesék, a szürrealitás és az abszurd világát jelenti, a legtöbb alkotását imádtam, de könyvet még nem olvastam tőle.
Nos, az Osztrigasrác halálát mindenféleképpen meg akarom szerezni magamnak, és ez a könyv is egész kedves, de maradnék a filmjeinél. Lehet, hogy csak a fordítással volt a baj - sőt, biztos -, de nem adott nekem annyit, mint a filmváltozata.

Egy aranyos, kedves mese egy alakról Halloweenföldén, aki megunta az ijesztgetést, és inkább helyet cserél a Mikulással, hogy ezúttal ne féljenek tőle, hanem szeressék.

Tény, hogy egy ilyen művet nem könnyű lefordítani, de sok helyen nem tetszett, és erőltetettnek találtam a rímeket is. Burton rajzai viszont remekek, és sajnálom, hogy nem tudok annyira angolul, hogy úgy olvassam el. Meg azt is, hogy ennyire rövid.

"Halloweenföldén napokig dörgött az ég, míg a föld rengett,
eközben Izsák elvonult, s egyre csak töprengett:
- Miért, hogy ott mindenki nevettetni készül,
míg nekünk csak rémisztés jutott osztályrészül?"

úú

Sosem jöttem még haza részegen, és már egy része ki is szállt belőlem, de ma volt az érettségi bankettünk, és az elején nem éreztem magam túl jól, késtem kicsit, úgyh nem jutott nekem jó hely, aztán meg mindenki elkezdett inni, én meg annyira tele voltam a kajától, hogy nem akartam kockáztatni, de aztán 10c körül elkezdtem egy csomó emberrel koccintani, úgyhogy egy fél óra alatt hangulatba hoztam magam. Karaokeztunk, énekeltünk, ittunk, táncoltunk, jó volt. Hívtak még most az East Side-ba, és olyan szívesen mentem volna, még most is bármire hajlandó lennék (ésszerszű korlátokon belül), de félórávála előtte hívott apa, n meg mondtam, hogy jöhet értem assan, aztán megígértem pár embernek, hogy elvisszük valameddig, atyaég, sibbvad mindienem, társaságot akarok, soha többé nem fogok így posztolni. Pápuszi.

Pedig teljesen görcsben voltam a bankett miatt, mert hogy az osztály meg minden, mindig is kisebbségi érzésem volt, amikor velük voltam, de minden leküzdhető. Így vagy úgy.

 

minivámpír

Egy szúnyog már egy hete itt bujkál a szobámban, és mindig csak este jön elő, mikor már lefekszem. Én mondom, szuperintelligens, mert ha véletlenül meglátom, és elindulok felé, felköltözik a plafonra, ahol nem érem el. De mára úgy tűnik, túl nagy mértéket vett az önbizalma és szemtelensége, mert itt körözött körülöttem, és egy fél perce csaptam le.
Muhaha.

érett Barbi

:) Ooolyan büszke vagyok magamra, de komolyan.

magyar - 96%
Szóbelin Móriczot húztam, ilyen mákot, nem kellett verset mondanom. :) Dicséretet is kaptam érte. :P

történelem - 81%
Tatárjárás... na ne már. :D Persze mivel ez volt az egyik legkönnyebb tétel, egyszer olvastam csak el. De a tanár jó fej volt, a sok hülyeség ellenére is megadta a max. pontot. Legalábbis erre következtetek abból, hogy 10%-ot javítottam az írásbeli után.

német - 96%
Előrehozottan most ősszel, az írásbeli piskóta volt, a szóbelin nemszeretem-tételt húztam.

informatika - 87%
Már nem is emlékszem, de szorgalmasan tanultam a szóbelire, ahol érzékletes leírást adtam arról, hogy mi is történik a CD-vel, miután betesszük a gépbe.

matek - 54%
Miután kijöttem a teremből, biztos voltam benne, hogy irány a szóbeli. Másnap, miután megnéztem a javítókulcsot, már volt reményem a kettesre. Na de hogy hármas...! Okosabb vagyok, mint hittem.

Hector Malot - A tengerész fia

Elég furcsa arra gondolni, hogy egy 11-12 éves fiú mennyi mindent véghezvihet önerőből, magamból kiindulva kicsit hihetetlen is.
Romain egy francia kikötővároskában él, és minden vágya az, hogy tengerész lehessen, egyszer hajóra szállhasson, és egész életében szelhesse a tengert. Az anyjának ez a legnagyobb félelme, főleg miután a fiú apja egy hajósbalesetben vesztette életét, ám Romaint semmi nem tántoríthatja el attól, hogy nagy kalandokban vegyen részt. Sorsa végül úgy alakul, hogy álma teljesül, jobban és gyorsabban is, mint számít rá.

A történet inkább ifjúsági regény, nincsenek benne nagy gondolatok, csak egy kisfiúról szól, aki nem fél követni az álmait. Ebben igazán irigylem őt, és bár kissé talán idealizálva vannak a vele történt események, a helyzetek életszerűek, és könnyen együtt lehet érezni Romainnel viszontagságos útja során.

Valószínűleg mindenkiben van egy hozzá hasonló kalandor, aki csak a megfelelő pillanatra vár, hogy megkezdhesse nagy utazását, és próbára tegye képességeit. Egyedül a bátorságon múlik, hogy ugrunk-e vagy tűrjük, amit az élet kiutalt számunkra. Romain ugrott, és valószínűleg ebben nagy szerepet játszott ínséges helyzete, mégsem valószínű, hogy mások vállalták volna a helyében az utat.

"Gyermek voltam még, de ismertem a tengert, hogy a várakozás rettenetes hosszúságát teljesen átérezzem.
Mások is feltették körülöttem a kérdést: - Mi lesz?"

/19. o./

ideg

Megint felmentem nagyimhoz, mert nem állapot, hogy itthon feleannyit tanultam, mint ott. De az agyam már teljesen le van zsibbadva, nem képes több felesleges információt feldogozni. Aztán hazajövök, tök nyugodt vagyok, nem izgulok meg semmi, mert elvileg csak pénteken kerülök sorra. De amint felnézek msn-re meg facebookra, rögtön tök ideg leszek én is, mert mindenki ezt nyavajogja, és most már legszívesebben kiszaladnék a világból, elásnám magam, újra végigjárnám mind az öt évet, minthogy én holnap besétáljak a suliba.

nyomás

Lassan kezdek eljutni addig a fázisig, hogy már nem is érdekel, hogy sikerül a szóbeli, csak legyek túl rajta végre.

mad world

HP_2#

:) Atyaéééég, hogy én mennyire várom!

bombariadó

Tegnap este leállt a buszmegállónknál a forgalom vagy félórára, mert bombariadóztatták a rendőrséget. :O Pont menni akartunk Kicsimmel a városba, de senkit nem engedtek át. Tök durva. Bár gondolom, csak szórakozott valaki, és nem is volt semmi, de akkor is elképzelem, hogy mi lett volna, ha mégis.

száműzve

Szerdától máig önkéntes száműzetésbe vonultam nagyimhoz, hogy minden kísértéstől mentve legyek. A dolog működött, ha itthon is hasonlóan folytatom, akkor pont kész leszek a tételekkel.
Szerda este különben az angolos csoporttal összegyűltünk megünnepelni, hogy vége a tanfolyamnak vagy valami hasonló ürügyből. A társaság jó volt, és felemelő érzés volt végre emberek között lenni. Az elmúlt időben megszoktam, hogy ilyenkor mindig kicsit a háttérbe szorulok, most viszont furcsa volt, hogy a kezdeti csendességem ellenére is mindig figyeltek rám.
A rossz része az volt, hogy kellemetlenül kevés piától is kellemetlenül berúgtam, és olyankor nagyon nem szeretem magam. Otthon pedig nagyim várt tárt karokkal egy kis beszélgetésre. Nem hiszem, hogy megtévesztettem.

Az elkövetkezendő napokban pedig hasonlókra még csak gondolni sem szabad, bár jó lenne, ha valaki felvetné egy hasonló találkozó ötletét.

shopping

:) Halleluja, három napja járom már a várost, mert egyszerűen nincsen cipő a lábamra, de ma feltankoltam sok jóval. Az elmúlt napokban ahány cipőboltba bementem, és megláttam álmaim lábbelijét, biztos lehettem benne, hogy nincsen 37-es. Minden létező méret volt, csak 37-es nem, úgyhogy tegnap tiszta ideges voltam. Ma azonban végre rám köszöntött a szerencse, és beszereztem sok mindent, többek között blúzt, rövidnacit, cipellőt és pólókat, úgyhogy elégedetten zárhatom a napot.
A tanulás terén nem ugyanez a helyzet, de igyekszem...

<3

napocska

:) El se hiszem, végre süt a nap. Mikor láttam, hogy meleg van, alig vártam, hogy kiülhessek az udvarra, úgy gondolkoztam, hogy ott jobban megy majd a tanulás, nem vonja el semmi a figyelmem. Úgy kb. félórát voltam kint, mert a hülye bogarak mind rögtön engem találtak meg, a fehér papír kivakította a szemem, a jó időben nem volt kedvem magolni, inkább csak punnyadtam, és egy idő után kezdett túl meleg lenni a helyzet.
Hát ennyit a kinti tanulásról.
Pedig az a terv, hogy egy hét/egy tantárgy, elméletben olyan jól bevált. Most meg itt ragadtam a 2 nap/15 tétellel.

Stephen King - A coloradói kölyök

Érdekes volt Kingtől krimit olvasni. Szokatlan inkább. És habár nem vagyok oda a krimikért, mert utálom, hogy a megoldásra az utolsó pillanatig kell várni, én pedig úgyis az első fejezet után hátralapoznék, hogy tudjam, ki a gyilkos, itt hiába lapoztam hátra. De ennél többet nem mondok, nem akarom lelőni a poént.

A történet egy kis szigeten játszódik, ahol egyszer régen egy furcsa bűntény/baleset történt. Két fiatal a tengerparton talált egy halott férfit, akiről senki nem tudta, hogy került oda, senki nem ismerte, senki nem is látta egész életében. A helyi újságírók azonban mindent megtesznek, hogy többet és többet tudjanak meg a furcsa (és halott) idegenről.

Nos, oké, igazából annyira nem voltam oda a történetért, leginkább a vége miatt, amit érthető okokból nem magyarázhatok meg. Nem éreztem benne King igazi valóját. Volt pár mozzanat, a stílusban is ott bujkált ő maga, a rejtély, az emberi történetek, de ez akkor sem ő volt. Az Utószó ellenben megfogott, imádom, mikor a megfoghatatlan dolgokról elmélkedik. A monológjai valahogy soha nem laposak, érdekes dolgokat mond, olyan dolgokat, amiket magunk is tudunk, de leírva, hogy ott van az orrunk előtt, igazán szembesülünk is velünk, nem csak átfut az agyunkon, hanem elgondolkodunk a dolgon, még ha csak az olvasás erejéig is. És imádom a metaforáit. Már ha ezek azok.
Úgyhogy most inkább az Utószóból idézek.

"Én azért írok, hogy kiderítsem, mit is gondolok valójában. A coloradói kölyök írása közben pedig arra jöttem rá, hogy talán - csak talán - a rejtélyek gyönyörűsége az, ami lehetővé teszi, hogy épelméjűek maradjunk, miközben törékeny testünket próbára téve száguldozunk az élet pusztító versenyén."

/163.o./