tanulság?

Úgy érzem, elérkezett az idő egy újabb sablonváltáshoz. A legnagyobb baj, hogy ezt is úgy csinálom, mint a csizmavásárlást. Ez azért nem jó, az azért nem jó...
Hát igen, ezért nincs még csizmám se.

Különben olyan hideg van, hogy most, amíg hazaértem, szó szerint lezsibbadt a combon a mínusz fokoktól.

eredmény

Annyira örülök, örülök, örülök, pár perce kaptam ofőtől az sms-t, hogy 96,5% lett az írásbelim, nem bírtam magammal, le kellett ide írnom. Most már akárhogy bénázhatok a szóbelin, de jó lenne még rágyúrni egy kicsit.

Mégse vagyok teljesen reménytelen eset, haha.

talán

Felkerült az érettségi javítókulcsa, nagyjából emlékeztem, miket írtam, és kivonva a szóbelit és a levelet (mivel azt nem tudom leellenőrizni), 96% lett!
Ofő - mivel ő javítja ki - azt mondta, hogy este küld mindenkinek sms-t, hogy hogyan sikerült. Meg fogok őrülni! Ha nem számoltam el most semmit, meg jól emlékeztem (pocsék a memóriám, de azért mégiscsak tegnap volt...), akkor a levélen múlik minden. Remélem, nem csesztem el túl sok mindent... Remek, remek, remek lenne 90% felett maradni...

no comm

Háálistennek vége, letudva, majd három hét múlva újra rinyálok, mikor jön a szóbeli. HA jön.
De nem mondok semmit.

sorrend

Az Álom.net-nél hányadékabb filmet még életemben nem láttam. A Rémségek cirkusza viszont jó.
Hát igen, halálra tanultam magam... :/

...

Csak lennék már túl rajta... :/ Nem bírom ezt a feszültséget.

para

Alig aludtam valamit az este, már most teljesen pánikba vagyok esve a keddi érettségitől. Aznap tuti kész idegroncs leszek, ami viszont nem túl előnyös rám nézve.

almás muffin

Van most itthon több kiló alma, úgyhogy folyamatosan almás sütis recepteket keresek. Tegnapelőtt almás palacsintát csináltam (mellé aztán simát is, meg egy kis részébe kevertem kakaóport - isteni lett, főleg áfonyalekvárral), ma almás muffint kis dióval meg fahéjjal. Nem lett rossz, de valahogy hiányzott, hogy nem csokis.

Most már...

...félek.

#4

Óó, igeeen.

reggel

Annyira, hihetetlenül kómás vagyok, és nem értem, miért. Fél kilenckor felkeltem, megettem két tegnapi palacsintát meg egy fél kalácsot, aztán visszafeküdtem kicsit, hogy olvassak, de jól bealudtam. Most is csak a lelkiismeretem keltett fel, mert délután megyek némettanárhoz, és tanulnom kell. Meg azért is tanulnom kell, mert kedden érettségizek németből. És nagyon... mindegy.
Félig még mindig alszok, szerintem lassan a pirítósom a megégett már, amit második reggeli gyanánt tettem oda.
Megyek.

Austral Tom

Ezen jót mulattam. :D

lenni vagy nem lenni palacsinta

Ahogy jöttem haza gyogyiról, az egyik házból isteni sütiillat szállingózott kifele, és elhatároztam, hogy végre - hónapnyi tervezgetés után - csinálok palacsintát.
Mindezen elhatározás addig tartott, amíg haza nem értem.

Időközben...

megvolt a HP6-7-3. Csak tájékoztatásul, remélem, ezekről nem kell külön írnom. :D:P

kudarc

Képtelen vagyok találni egy rendes csizmát. :( Egyszerűen nincs nekem való sehol.
- magassarkú nekem nem jó
- amik most mennek, a lapostalpúak leesnek a lábamról és olyan vékonyak, hogy szétfagyna bennük a lábam
- a többi borzalmasan néz ki vagy
kényelmetlen vagy
nálamnál vastagabb lábú emberekre tervezték, ebből kifolyólag szörnyen fest a lábamon

Pedig ezt már tavaly ilyenkor is eljátszottam.

egy

Utálom, utálom, utálom. :(

ms. kókusz

Kaptam egy kacsáát. ^^

bizonytalan

Egyre inkább aggaszt a pályaválasztási téma. Tavaly meg nyáron is kezdett egyre inkább körvonalazódni bennem, mit akarok, mi akarok lenni, mostanra viszont eltűnt, annyira kockázatos az egész, nem veszem észre, hogy bármihez is értenék, bármi is érdekelne. És muszáj lesz választani.

Egyrészt... régóta érlelődik bennem a könyvszerkesztőség gondolata, vagy legalább egy kiadói munkahely. Ahhoz magyar szakon kellene továbbtanulnom. De nagyon rizikós az egész. Mi van, ha nem vesznek fel a három év után mesterfokra, és én ott állok egy főiskolai szintű magyarképzéssel (és annak a gondolata sem vonz túlzottan, hogy évekig magyart tanuljak)? Az égvilágon semmit nem tudok majd kezdeni magammal, ittmaradok anyáék nyakán minden önállósodási lehetőség nélkül. Ha mégis sikerülne, és kitanulhatnám a szakmát, legalább Pestre kéne mennem, vagy akárhová, ahol kiadók vannak.
Viszont nem is szeretnék itt maradni az országban. Annyira szörnyű ez az egész itteni helyzet, megrémiszt a gondolat, hogy hosszú napokat kellene güriznem semmi pénzért. Persze, ez nem csak itt van így, tudom én, hogy máshol se lenne könnyebb, pláne nem egy tök idegen országban, de mégis... Nagybátyám kint él Angliában, Amerikában is élnek rokonaink, miért ne lenne lehetséges, hogy kipróbáljam magam valahol máshol?

A másik irány az idegenforgalom, turizmus lenne, amire ugye most minden élő ember jelentkezik. Túl sokan vannak, mégis...
Összehasonlítva, mindkettő hasonlóan tele van kétségekkel, én pedig képtelen vagyok választani.

Másik nagy dilemmám az, hogy halvány fogalmam sincs, hova jelentkezzek. Persze az itteni egyetem alap, de itt van a fejemben az is, hogy ha csak egy kicsit kiszakadnék innen... Nem vagyok önálló, és jól esne egy kis szabadság, megtanulni gondoskodni magamról. Anyáék viszont nem hiszem, hogy tudnák fizetni az albérletet vagy kolit (utóbbira nem is vágyom túlzottan). Ráadásul én miből élnék? Oké, diákhitel meg minden, de nem vonz nagyon, hogy máris adósságokba verjem magam vagy anyáékat.

Annyira ellentétes ez az egész, és félelmetes is, olyan sok minden függ hajszálnyi dolgoktól, én pedig még nem érzem késznek magam arra, hogy ilyen nagy döntéseket hozzak.

Vagy szokásomhoz híven megint túlreagálok mindent?

kari

Elkezdtem összeállítani a karácsonyi kívánságlistámat.

cica

Hát... majd írok, amint történik valami azon kívül is, hogy visszatért egy eltévedt báránykám (a macska). Ami ugye a kitérdekel-kategória. Jelenleg én is valami eltévelyedett báránykának érzem magam. És esik vissza a lelkesedésem is.

aktuális kedvenc

vasárnap

Az előbb még bármit megadtam volna valami édességért, most ha csak eszembe jut a kaja szó, hányinger kerülget. És még a fejem is fáj.
Igen, továbbra is szarul vagyok, egész nap szenvedtem.

Amúgy kiskori képeket válogatok a szalagvatóra. A legtöbben vagy agresszív vagy bamba fejet vágok. Ez vajon jelent valamit?

beteg

Én is beálltam a betegeskedők sorába. Bár még nem köhögök, de hol folyik az orrom, hol alig kapok levegőt, és percenként hapcizok.
Hideg van.

Jane Green - Nők városa

A könyv arról, szól, hogy akarsz-e gyereket, vagy nem. Három nő, három vélemény, három nézőpont. Julia csak azért akar, hogy megmentse kapcsolatát Markkal. Maeve-nek teljesen véletlenül sikerül összehoznia egyet egy sikátorban lezajlott, ötperces numerával. Sam boldog házasságban él férjével, és alig várja, hogy megszülessen gyermeke.
Három ambíciózus nő, aki mind tudja, hogy mit akar. Csak aztán épp semmi nem úgy alakul, ahogy gondolták.

"Hogy miről beszéltünk? A gyerekünkről. Az értékeinkről. S barátaink gyerekeiről meg arról, hogy mit szeretünk és mit nem a nevelési módszereikben, és mi hogyan csináljuk majd másként a sajátunkkal.
A logisztika nem esett szóba. Miként fog két ember közösen nevelni egy gyereket, ha nincsenek együtt - bár ez valójában nem olyan nagy ügy. Nézzétek meg, az isten szerelmére az ország válási statisztikáját! Ha jól tudom, minden harmadik házasság válással végződik."

/196. o./

suli

Még csak nemrég kezdtük el szervezni a szalagavatót meg a diákigazgató-választást, de mára végképp elegem lett az egészből. Hihetetlen hogy senki nem tud mást, csak leszólni azt, amit az egyik csinált - mire az megsértődik, és kijelenti, hogy akkor őt felejtsék el -, meg beszólogatni. Egy óra csak ezekkel ment el, és áh. Mindegy. Csak legyen már vége ennek az egésznek.