reggel

Annyira, hihetetlenül kómás vagyok, és nem értem, miért. Fél kilenckor felkeltem, megettem két tegnapi palacsintát meg egy fél kalácsot, aztán visszafeküdtem kicsit, hogy olvassak, de jól bealudtam. Most is csak a lelkiismeretem keltett fel, mert délután megyek némettanárhoz, és tanulnom kell. Meg azért is tanulnom kell, mert kedden érettségizek németből. És nagyon... mindegy.
Félig még mindig alszok, szerintem lassan a pirítósom a megégett már, amit második reggeli gyanánt tettem oda.
Megyek.