2010. december 30., csütörtök
2010. december 29., szerda
2010. december 28., kedd
nem magamról beszélek
"Van, amit előre megérzel. Nem azért leszel szerelmes, mert szerelmes leszel, hanem mert épp őrült szerethetnéked volt. Ha rád jön, és megint érzed, hogy szerelmes akarsz lenni, jól vigyázz minden lépésedre, mert mintha varázsfőzetet ittál volna, a legelső élőlénybe, akivel találkozol, bele fogsz szeretni. Akár egy kacsacsőrű emlősbe is."/Umberto Eco/
2010. december 25., szombat
mellesleg
A karácsony egyébként jól sikerült, klassz ajándékokat kaptam, remek volt a vacsora, és az én ajándékaimnak is mindenki örült.
más
Nem számítottam másra, de azért fáj.
Dühös vagyok és elkeseredett.
És még az eső is esik.
Annyira távoli és komolytalan volt az egész, de sokat jelentett, újból erőre kaptam, mertem reménykedni, most pedig arculcsapásként ér a felismerés, hogy ezzel egyedül voltam. Tudtam, hogy megint túl naiv vagyok, de az agyam önmagától kezd fantáziálgatni, nem lehet neki parancsolni. Én is meg vagyok lepve kissé, hogy ez most mennyire fáj. Összetörtem. Túl tökéletes volt ahhoz, hogy igaz legyen.
A legrosszabb, hogy nem tudom elterelni a gondolataimat se, a filmek nem érdekelnek, könyvet pedig hiába olvasok, nem fogom fel. Csak az jár az eszemben, mi lett volna, ha... Egyetlen alkalomra lett volna csak szükségem, akár pozitív, akár negatív lett volna a végkifejlet, nem szenvednék ennyire.
Dühös vagyok és elkeseredett.
És még az eső is esik.
Annyira távoli és komolytalan volt az egész, de sokat jelentett, újból erőre kaptam, mertem reménykedni, most pedig arculcsapásként ér a felismerés, hogy ezzel egyedül voltam. Tudtam, hogy megint túl naiv vagyok, de az agyam önmagától kezd fantáziálgatni, nem lehet neki parancsolni. Én is meg vagyok lepve kissé, hogy ez most mennyire fáj. Összetörtem. Túl tökéletes volt ahhoz, hogy igaz legyen.
A legrosszabb, hogy nem tudom elterelni a gondolataimat se, a filmek nem érdekelnek, könyvet pedig hiába olvasok, nem fogom fel. Csak az jár az eszemben, mi lett volna, ha... Egyetlen alkalomra lett volna csak szükségem, akár pozitív, akár negatív lett volna a végkifejlet, nem szenvednék ennyire.
2010. december 24., péntek
2010. december 22., szerda
gyenge
Talán a sebek mégsem gyógyultak még be. Én pedig sebezhetőbb vagyok, mint valaha...
"Hivatalosan tanúsíthatom, hogy manapság a férfiszívet nem a szépséggel, a koszttal, a szexszel, vagy a jellem csáberejével lehet megfogni, hanem csakis azzal a képességgel, hogy tudunk-e kissé közönyösnek mutatkozni."
2010. december 19., vasárnap
...és nem valódi
Izgulok, aggódok, nevetek, zavarba jövök, olvadok, naivulok, bizalmatlankodok, félek, vonzódok.
2010. december 17., péntek
2010. december 15., szerda
Nem bííírok tanulni, nem, nem, álmos vagyok és fáradt, de közben meg tele energiával, és úgy csinálnék valamit, szükségem van egy klassz felsőre holnapra.
2010. december 14., kedd
2010. december 12., vasárnap
2010. december 10., péntek
a világ érdekes tényei VII.
61. A nők többször utasítják vissza a szívátültetés lehetőségét, mint a férfiak.
62. Az emberiség 5000 éves írásos történelme során a többnejűség többször volt elterjedtebb, mint a monogámia.
63. Egy űrhajós alapfizetése a NASA-nál évi 50.000 dollár.
64. A villámok terjedési sebessége közel fele a fénysebességnek.
65. Thaiföldön a bal kéz tisztátalannak számít, így nem ildomos bal kézzel enni. Az ujjal való mutogatás durva sértésnek számít, így ujjal csak tárgyakra vagy állatokra szabad mutogatni.
66. A történelem során több hajó pusztult el viharokban, mint háborúkban.
67. A tudományos terminológiában a Nap egy "sárga G2-es törpecsillag". (méghogy törpe... akkor a Föld mi? termesz... tetűcsillag:D)
68. A felmérések szerint az összes gyilkosság 45%-át valamilyen vita miatt, hirtelen felindulásból követik el, jelentős részüket barátok, családtagok.
69. Az ókori Egyiptom papjai minden szőrt kitéptek testükről, beleértve a szemöldöküket és a szempillájukat is.
70. Ha egy homár elveszti az egyik szemét, növeszt helyette másikat.
megkönnyebbülés
Véééége van a hétnek, ez egyszerűen fantasztikus, ezen a hétvégén végre nyugodt szívvel aludhatok és olvashatok este. :)
2010. december 7., kedd
furka
Azon kevés szerencsések közé tartozok, akiknek meglett a zh-ja. És még én érzem rosszul magam miatta, mert a többség mehet újra, ezzel öt-hatra növelve a háromnapi zh-adagot.
Nem tehetek róla, jól tudok puskázni.
Nem tehetek róla, jól tudok puskázni.
2010. december 6., hétfő
I wish...
Hamarosan itt a karácsony (bár egyelőre ezt a hetet éljem túl sikeres vizsgákkal és zh-kal, aztán jöhet a vidámság), de nekem semmi ötletem sincsen, hogy mit szeretnék.
Na jó, mármint de, mert szeretnék nagyon egy mp4-et, mert iPod-ra úgysem futja, szeretnék egy csinos picike határidőnaplót (lehetőleg színeset és szőröset), mert a végén még elfelejtem a vizsgáim időpontját, meg mert attól fontosnak érzem magam. Meg persze végre egy könyvespolcot, hogy ne a földön kelljen tárolnom szegény könyveimet, mert nem tudom mögülük kihalászni a porcicákat és betévedő pókokat (pfujjj), éééés persze nem kérdés, hogy temérdek-temérdek könyvet. Bár egy külön könyvtárszobának is örülnék. Csak úgy szerényen.
És hát ennyi, most nincsenek nagy igényeim. Most inkább olyan dolgokra vágyom, amiket pénzért úgysem lehet megvenni.
Na jó, mármint de, mert szeretnék nagyon egy mp4-et, mert iPod-ra úgysem futja, szeretnék egy csinos picike határidőnaplót (lehetőleg színeset és szőröset), mert a végén még elfelejtem a vizsgáim időpontját, meg mert attól fontosnak érzem magam. Meg persze végre egy könyvespolcot, hogy ne a földön kelljen tárolnom szegény könyveimet, mert nem tudom mögülük kihalászni a porcicákat és betévedő pókokat (pfujjj), éééés persze nem kérdés, hogy temérdek-temérdek könyvet. Bár egy külön könyvtárszobának is örülnék. Csak úgy szerényen.
És hát ennyi, most nincsenek nagy igényeim. Most inkább olyan dolgokra vágyom, amiket pénzért úgysem lehet megvenni.
2010. december 5., vasárnap
2010. december 3., péntek
jócakát
Péntek este tíz óra van, én pedig megyek aludni.
Így szeretnék:
Így kéne:
És feltehetően így fogok:
Így szeretnék:
emberek
Bonyolódnak a dolgok, a helyzet folyamatosan feszültebb. Olyan kár, pedig egészen optimista voltam.
2010. december 2., csütörtök
Spirit Bliss - Árnyékvilág
A szerző neve ismerős lehet a Merengőről, nekem legalábbis az, bár nem emlékszem, hogy ott túl sok mindent olvastam volna tőle, de elismert írónak számít azokban a berkekben.
A könyv véletlenül akadt az utamba, és igen nagy szerencsének köszönhetően, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Terjedelemben sem egy hosszú történet, mindössze két délutánt kellett rááldoznom (és csak az egyiken kellett volna tanulnom helyette, kész csoda:)).
Hogy kívülről befelé haladjak, szerintem a borító egyáltalán nem illik a könyvhöz. Nekem ez földöntúli lényeket juttat eszembe, meg hogy "jaj, ne, már megint valami vámpíros nyálkönyv", pedig szó sincs róla. Persze nem tagadom, romantika van benne bőven, de mivel az életem egy ideje mentes ilyenfajta eseményektől, pont erre volt szükségem. Csak úgy faltam sorokat.
A történet középpontjában egy híres színész áll, aki igyekszik megbirkózni hírneve minden árnyoldalával, de nehezen viseli a rajongók és paparazzik hadát. Pörgős és nyugalom nélküli életébe aztán egyszer csak belecsöppen egy lány is, aki kellemes változatosságot csempész a napjaiba nyugodt és kiegyensúlyozott életvitelével. A két fiatal között hamar szerelem szövődik, de a népszerűségnek talán több az árnyoldala, mint a napos. Camillának és Adamnek meg kell küzdeniük az őrült rajongókkal, a pletykákkal, a múltjukkal és nem utolsó sorban a saját érzelmeikkel.
A regény engem teljes mértékben elvarázsolt, magába szippantott és megbizsergetett, úgy ahogy azt kell. A karakterek érdekesek voltak, bár kicsit egyoldalúak, és Adam személyiségén is érezhető volt a női kéz - egyszerűen túl tökéletesre sikeredett, már megint ábrándozni fogok, a fenébe.
Tetszett benne az is, hogy a könyv kifejezetten a hírnév hátrányait mutatta be (a vége rendesen kárpótolt az érzelmek korai kibontakozása miatt), nem pedig a csillogást és sok pénzt. Az emberi kapcsolatok, a barátság, a bizalom tényleg többet ér minden anyagi bőségnél, és olyan intenzíven át tudtam érezni az érzelmeket, hogy néha-néha tényleg belebizsergett a gyomrom egyes jelenetekbe.
Újraolvasósnak nem feltétlenül nevezném, de talán egyszer majd újra nekiállok.
A könyv véletlenül akadt az utamba, és igen nagy szerencsének köszönhetően, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Terjedelemben sem egy hosszú történet, mindössze két délutánt kellett rááldoznom (és csak az egyiken kellett volna tanulnom helyette, kész csoda:)).
Hogy kívülről befelé haladjak, szerintem a borító egyáltalán nem illik a könyvhöz. Nekem ez földöntúli lényeket juttat eszembe, meg hogy "jaj, ne, már megint valami vámpíros nyálkönyv", pedig szó sincs róla. Persze nem tagadom, romantika van benne bőven, de mivel az életem egy ideje mentes ilyenfajta eseményektől, pont erre volt szükségem. Csak úgy faltam sorokat.
A történet középpontjában egy híres színész áll, aki igyekszik megbirkózni hírneve minden árnyoldalával, de nehezen viseli a rajongók és paparazzik hadát. Pörgős és nyugalom nélküli életébe aztán egyszer csak belecsöppen egy lány is, aki kellemes változatosságot csempész a napjaiba nyugodt és kiegyensúlyozott életvitelével. A két fiatal között hamar szerelem szövődik, de a népszerűségnek talán több az árnyoldala, mint a napos. Camillának és Adamnek meg kell küzdeniük az őrült rajongókkal, a pletykákkal, a múltjukkal és nem utolsó sorban a saját érzelmeikkel.
A regény engem teljes mértékben elvarázsolt, magába szippantott és megbizsergetett, úgy ahogy azt kell. A karakterek érdekesek voltak, bár kicsit egyoldalúak, és Adam személyiségén is érezhető volt a női kéz - egyszerűen túl tökéletesre sikeredett, már megint ábrándozni fogok, a fenébe.
Tetszett benne az is, hogy a könyv kifejezetten a hírnév hátrányait mutatta be (a vége rendesen kárpótolt az érzelmek korai kibontakozása miatt), nem pedig a csillogást és sok pénzt. Az emberi kapcsolatok, a barátság, a bizalom tényleg többet ér minden anyagi bőségnél, és olyan intenzíven át tudtam érezni az érzelmeket, hogy néha-néha tényleg belebizsergett a gyomrom egyes jelenetekbe.
Újraolvasósnak nem feltétlenül nevezném, de talán egyszer majd újra nekiállok.
"– Festékes vagy. – Adam hangja nyugodt és természetes volt.
– Mi? – nyögtem ki, és ez az egy szó is csoda volt az agyhalál állapotában.
– Épp festettél? – kérdezte, és mielőtt magamhoz térhettem volna, bebújt mellettem az ajtón. Képtelen voltam a totális döbbeneten kívül bármit érezni.
– Te meg hogy és mit… – kezdtem dadogva. Szedd már össze magad!
– Hogy kerülök ide, és mit akarok? – kuncogott fel Adam. Bólintottam. Ez elég egyszerű reakció ahhoz, hogy ne látsszak idiótának közben. – Kinyomoztattam a címedet az ügynökömmel, és azt hiszem…barátkozni akarok – vonta meg a vállát."/35. o./
Online elérhető ITT.
