A szerző neve ismerős lehet a Merengőről, nekem legalábbis az, bár nem emlékszem, hogy ott túl sok mindent olvastam volna tőle, de elismert írónak számít azokban a berkekben.
A könyv véletlenül akadt az utamba, és igen nagy szerencsének köszönhetően, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Terjedelemben sem egy hosszú történet, mindössze két délutánt kellett rááldoznom (és csak az egyiken kellett volna tanulnom helyette, kész csoda:)).
Hogy kívülről befelé haladjak, szerintem a borító egyáltalán nem illik a könyvhöz. Nekem ez földöntúli lényeket juttat eszembe, meg hogy "jaj, ne, már megint valami vámpíros nyálkönyv", pedig szó sincs róla. Persze nem tagadom, romantika van benne bőven, de mivel az életem egy ideje mentes ilyenfajta eseményektől, pont erre volt szükségem. Csak úgy faltam sorokat.
A történet középpontjában egy híres színész áll, aki igyekszik megbirkózni hírneve minden árnyoldalával, de nehezen viseli a rajongók és paparazzik hadát. Pörgős és nyugalom nélküli életébe aztán egyszer csak belecsöppen egy lány is, aki kellemes változatosságot csempész a napjaiba nyugodt és kiegyensúlyozott életvitelével. A két fiatal között hamar szerelem szövődik, de a népszerűségnek talán több az árnyoldala, mint a napos. Camillának és Adamnek meg kell küzdeniük az őrült rajongókkal, a pletykákkal, a múltjukkal és nem utolsó sorban a saját érzelmeikkel.
A regény engem teljes mértékben elvarázsolt, magába szippantott és megbizsergetett, úgy ahogy azt kell. A karakterek érdekesek voltak, bár kicsit egyoldalúak, és Adam személyiségén is érezhető volt a női kéz - egyszerűen túl tökéletesre sikeredett, már megint ábrándozni fogok, a fenébe.
Tetszett benne az is, hogy a könyv kifejezetten a hírnév hátrányait mutatta be (a vége rendesen kárpótolt az érzelmek korai kibontakozása miatt), nem pedig a csillogást és sok pénzt. Az emberi kapcsolatok, a barátság, a bizalom tényleg többet ér minden anyagi bőségnél, és olyan intenzíven át tudtam érezni az érzelmeket, hogy néha-néha tényleg belebizsergett a gyomrom egyes jelenetekbe.
Újraolvasósnak nem feltétlenül nevezném, de talán egyszer majd újra nekiállok.
A könyv véletlenül akadt az utamba, és igen nagy szerencsének köszönhetően, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Terjedelemben sem egy hosszú történet, mindössze két délutánt kellett rááldoznom (és csak az egyiken kellett volna tanulnom helyette, kész csoda:)).
Hogy kívülről befelé haladjak, szerintem a borító egyáltalán nem illik a könyvhöz. Nekem ez földöntúli lényeket juttat eszembe, meg hogy "jaj, ne, már megint valami vámpíros nyálkönyv", pedig szó sincs róla. Persze nem tagadom, romantika van benne bőven, de mivel az életem egy ideje mentes ilyenfajta eseményektől, pont erre volt szükségem. Csak úgy faltam sorokat.
A történet középpontjában egy híres színész áll, aki igyekszik megbirkózni hírneve minden árnyoldalával, de nehezen viseli a rajongók és paparazzik hadát. Pörgős és nyugalom nélküli életébe aztán egyszer csak belecsöppen egy lány is, aki kellemes változatosságot csempész a napjaiba nyugodt és kiegyensúlyozott életvitelével. A két fiatal között hamar szerelem szövődik, de a népszerűségnek talán több az árnyoldala, mint a napos. Camillának és Adamnek meg kell küzdeniük az őrült rajongókkal, a pletykákkal, a múltjukkal és nem utolsó sorban a saját érzelmeikkel.
A regény engem teljes mértékben elvarázsolt, magába szippantott és megbizsergetett, úgy ahogy azt kell. A karakterek érdekesek voltak, bár kicsit egyoldalúak, és Adam személyiségén is érezhető volt a női kéz - egyszerűen túl tökéletesre sikeredett, már megint ábrándozni fogok, a fenébe.
Tetszett benne az is, hogy a könyv kifejezetten a hírnév hátrányait mutatta be (a vége rendesen kárpótolt az érzelmek korai kibontakozása miatt), nem pedig a csillogást és sok pénzt. Az emberi kapcsolatok, a barátság, a bizalom tényleg többet ér minden anyagi bőségnél, és olyan intenzíven át tudtam érezni az érzelmeket, hogy néha-néha tényleg belebizsergett a gyomrom egyes jelenetekbe.
Újraolvasósnak nem feltétlenül nevezném, de talán egyszer majd újra nekiállok.
"– Festékes vagy. – Adam hangja nyugodt és természetes volt.
– Mi? – nyögtem ki, és ez az egy szó is csoda volt az agyhalál állapotában.
– Épp festettél? – kérdezte, és mielőtt magamhoz térhettem volna, bebújt mellettem az ajtón. Képtelen voltam a totális döbbeneten kívül bármit érezni.
– Te meg hogy és mit… – kezdtem dadogva. Szedd már össze magad!
– Hogy kerülök ide, és mit akarok? – kuncogott fel Adam. Bólintottam. Ez elég egyszerű reakció ahhoz, hogy ne látsszak idiótának közben. – Kinyomoztattam a címedet az ügynökömmel, és azt hiszem…barátkozni akarok – vonta meg a vállát."/35. o./
Online elérhető ITT.
0 .:
Megjegyzés küldése