fejfejfejfájfájfáj

Fájt már úgy a fejetek, hogy az egész fél arcotokban, még az orrotokban is éreztétek a lüktetést? Nekem se. Eddig. De egyszer mindent el kell kezdeni.

macskaözön

:) Pár hónapja születtek kiscicáink, és irtózatosan édesek (mint minden kiscica persze). A legmeglepőbb, hogy a háromból kettő fiú. Ilyen még sosem fordult elő, mindig nőuralom volt macskafronton. Nevet még nem találtam nekik, elméletben Pacsi, Tacsi meg Anonym, de állandóan becézgetem őket, úgyhogy nem hiszem, hogy sokat számít. Meg úgyse jegyzik meg.
Miután megszülettek, kaptak egy dobozt, hogy az anyjuk ne hurcolja őket el, meg legyen nekik valami helyük mégiscsak, de most, hogy járnak meg szaladnak meg minden, alig lehet őket kirobbantani belőle, pedig már az utolsókat rúgja piciny hajlékuk, ráadásul az anyjukkal együtt elég szűkösen férnek el.
És most... képekképekképek.

Fiú1 - olyan kis szerencsétlen, ha leteszem valahova ottmarad. De cukimuki, csak rettentő félős. Viszont kétségkívül a legszebb.

Próbáld megkülönböztetni őket. Azt hiszem, a hátsó Fiú2. A lábánál már őszül szegény. A háttérben picinyke és szerény palotájuk.

mondtam, hogy csudahelyes. :)

a macska 35-ös. úgy kb. mami feje belóg.

próbálom elképzelni ezt a párbeszédet. :D

Lány :)

durva:D

egy életre szóló barátság kezdete

szerelmem. :) jelentéktelen tény, hogy lány.

először tényleg azt hittem, hogy kimúlt, de nem... csak alszik.

Stephen King - Az

Hát igen, King egy legfélelmetesebbnek tartott könyve. Film is készült belőle, azt még nem láttam. Talán majd ha nem egyedül kell megnéznem.
1400 oldal igazán nem semmiség, megvan az előnye és a hátránya egyaránt. Előnye, hogy a történet jó, a tálalás jó, a stílus kiváló, tehát a hosszúság csak előny ilyen szempontból. Viszont a terjedelem hátrányára válik, hogy nyúlik, mint a rétestészta, ritkán éreztem benne igazán izgalmas jelenetet, mert mindig megszakadt. De akkor is, legalább egyszer el kell olvasni, és én akarom magamnak, hogy még többször is olvashassam.

Heten voltak, gyerekek - mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt; és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami olyan nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Azt, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek vele.

"Érezte, hogy a csápok megérintik, de csak futólag. Újra spriccelt, bele a Szembe, és újra érezte/hallotta a nyávogó hangot... ezúttal megbántottnak, meglepettnek tűnt.
- Mindent bele! - üvöltötte tombolva Eddig a többieknek. - Csak egy kibaszott Szem! Mindent bele! Hallottátok? Mindent bele, Bill! Rúgd szét a rohadékot! Jézus Krisztus, én csináljak belőle krumplipürét, mikor nekem van eltörve a karom!"

/2. kötet, 465. o./

tájékoztató

Annyira várom már, hogy véget érjen ez a stresszes idő, meg persze hogy végre ne kelljen tanulni. Valószínűleg ezért is nem alszok túl jól mostanában... Éjfél előtt képtelen vagyok elaludni, tegnap este is csak utána mentem ágyba, de még vagy félórát tuti forgolódtam... aztán még egész éjszaka is, most meg hét óra óta nem bírok elaludni. Néha az jut eszembe, hogy mi van, ha én is álmatlan lettem? Már várom, hogy mikor kezdem látni az emberek auráját és a kis fehér köpenyes űrlényeket.* A másik eset, mikor tíz órás alvás után is alig bírom kinyitni a szemem.

Ma megyek utoljára dolgozni, halleluja. Ezen az utolsó két héten muszáj belehúznom a tanulásba, és az úgy nem megy, ha én fél napokat elszórakozok a kattintgatással. Persze tervezem, hogy szóbeli után újra munkába állok (vagy ott, vagy máshol), csak tartok tőle kissé, hogy az emberiség 60%-a nyári munkára megy, és nekem addigra már nem marad semmi.

Utálom, hogy nyáron sosincsenek sorozatok. A How I Met Your Mother utolsó részét tegnap néztem meg, a Gossip Girl-lel is mindjárt végzek. Szomorú, hogy ennyiből áll a szórakozásom.

*Stephen King, nem kell vele törődni

tanulni

Annyira hálás vagyok magamnak, amiért a lehető legtöbb érettségit előrehozottan csináltam, mert különben még a mostaninál is jobban be lennék pánikolva. Három hét van már csak kb., és nekem még ki kell dolgoznom még öt magyar tételt, a töribe bele se kezdtem, ami pedig milliószor húzósabb a magyarnál, mert össze-vissza van az egész. És a dolog odáig még bőven nem terjedt ki, hogy meg is tanuljam.
Ráadásul a hétből három nap alapból kiesik, mert mennem kell dolgozni, ami egy fél napos elfoglaltság, pedig úgy terveztem, hogy az utolsó két héten már csak meg kell tanulnom a tételeket... Ó, és a nyelvtanról szóltam már?

rovarirtás

Most vittem ki a kókuszos füstölőmet a kertbe, mert az egyik bokornál elszaporodtak a szúnyogok.

magán

Nos, olyan, hogy magánélet, nekem jelenleg nincs. Sőt, még nem-magánéletem sincs, tulajdonképpen semmilyen életem nincs, megyek dokihoz, megyek dolgozni, néha boltba vagy vásárolni és ezzel kifújt az egész. És kezdem néha nyomorultul érezni magam, hogy nincs egy ember, akivel normálisan beszélgethetnék, valamelyik este eléggé rám zuhant hirtelen ez az egész, és sírtam egy kicsit (nagyon), de túlélem, és bízok a jövőben. Mert ha csak bizonyos múltbeli emberekre gondolok, elfog egy csomó rossz érzés, többek között valami erős haragféle is. Igen, tulajdonképpen dühös vagyok és csalódott, ha rájuk gondolok, mert mindenki képmutató volt, és gerinctelen és nagyon hazug, és ha tényleg igaz, hogy "nincsenek rossz barátok és nincsenek jó barátok, csak emberek, akik házat építenek a szívedben", akkor ezek a bizonyos kőművesek a házaikra egy elefánt kecsességével tapostak rá.
De azért hiányzik. Mármint nem ők, hanem az egész dolog. Hogy legyen egyáltalán valamilyen dolog. Mondják, hogy majd jövőre az egyetemen, és én is merek kicsit reménykedni, hogy tényleg, de rossz érzések is elfognak, hogy mi van, ha nem? A legtöbb ember úgy megy egyetemre, hogy már megvannak a maguk barátai, a lelki társuk, ha így tetszik, és maximum olyan embereket keresnek, akivel eltölthetik az időt a suliban. Annyira jó lenne találni egy hozzám hasonló kis szerencsétlent.

pumpák

Még mindig járok interferenciára, bár már csak a kövi hét van hátra szerencsére. A busz, amivel eljutok oda, mindig szörnyen büdi. :/ Különben úgy néz ki az egész, hogy 12-re odamegyek, behívnak, én bemegyek egy függönyökkel elkerített kis helyre, lefekszem az ágyra, aztán bejön egy nőci és minipumpákat tesz a hátam különböző helyeire. Elvileg oda, ahol általában fájni szokott (mivel ez amolyan fájdalomcsillapító dolog lenne), de nekem tulajdonképpen már nincs is semmi bajom a hátammal, oké, dolgozóban néha majd' meggebedek, de nem hiszem el, hogy más nem. Szóval az első alkalommal kissé kínos volt, mikor megkérdezték, hogy hol fáj. Jóformán inkább csak makogtam valamit.
Tehát, miután a pumpák (ez milyen vicces szó:D) a hátamon vannak (mellesleg utána még órákig látszanak a körök a hátamon), a nőci bekapcsolja a gépet mellettem, és áramot vezet bele/belém/valahová. Én csak annyit érzek, mintha valaki nem is tudom körömmel birizgálna, bár egyszer megcsípett, akkor jó éber lettem, és azt vártam, mikor csíp meg újra. Aztán meg negyed óra múlva lejár, a gép pittyeg, amit még én is alig hallok, úgyhogy kiabálnom kell, hogy valaki szedje le rólam az izéket.
Nem érzek változást semmiben, csak elveszi a napom nagy részét, mert minden nap mennem kell, úgyhogy dolgozni csak délután tudok, amit nem szeretek, mert akkor egész nap nem jut időm semmire.

Hát ez nagyon izgalmas volt.

munka

Még mindig nem vagyok oda érte, nagyon unalmas, de nem is ez a legrosszabb benne, hanem hogy mindössze egy nyomorult számítógép előtt kell ülni, miközben körülöttem még kb. ötven ember ugyanezt csinálja, én meg egyiküket sem ismerem, így még beszélgetni sem lehet. Mellesleg azonnal rá is szólnak az emberre, ha egy kicsit is hangos, mert "hátráltat a munkában". Komolyan mondom, annyira komolyan veszik ezt a hülyeséget, mintha kb. atombombákat fejlesztenénk ki. Én elég hullámzóan bírom, néha csak szenvedek és fáj mindenem, máskor meg pár óra simán elrepül. De arra rájöttem, hogy minél ritkábban kell ránézni az órára, és akkor gyorsabban telik az idő. Csak mivel alig pár embert ismerek csak az általában ott lévő bagázsból (sokan vagyunk különben - négy teremben helyeztek el mindenkit), őket is csupán látásból, ha szünetre akarok menni, elég hülyén érzem magam, ha egyedül lófrálok. Bár múlt héten pont találkoztam az egyik osztálytársammal, ő akkor volt először, csak éppen éjszakára jelentkezett (igen, ez a nap huszonnégy órájában folyik).
Mindegy, már elhatároztam, hogy a szóbelik után kilépek, és inkább megpróbálkozom mással, csak van valami olyan munka a nyárra, ahol kapcsolatba lehet lépni emberekkel.

fáradt

Olyan jó, hogy holnap végre nem kell időben felkelnem.
Gondoltam rá, hogy írok egy kicsit a dolgokról még részletesebben, hogy mi újság, de tegnap is meg ma is kilencre értem haza, és már nincs hozzá kapacitásom.
Majd hétvégén. Talán.

Gergely Márta - Szöszi

Tizennégy-öt évesen kaptam ajándékba a könyvet, és akkor még nem voltam tőle túlzottan elragadtatva. Gyerek voltam, jobban szerettem a cukros-habos romantikus regényeket, és szerettem volna mindent rózsaszín szemüvegen át nézni. Most újra a kezembe vettem, és teljesen más színben láttam az egészet, idősebb fejjel könnyebb volt azonosulni az alig tini főszereplővel.

A történet Varga Elviráról (ismertebb nevén Szösziről) szól, aki se nem okos, se nem szép, se nem tehetséges semmiben. Épp ezért alig várja, hogy befejezhesse a nyolcadik osztályt, hogy végre munkába állhasson a közeli fodrászszalonban
Szöszi elveszettnek érzi magát a világban, ezért egyedül a fodrászüzletben érzi igazán otthon magát. Az anyja új családjában csak pesztonkát játszik, az apja annyira törődik vele, amígpénzt ad neki, így a lány a nagyszüleinél nevelkedik, akik vasszigorral próbálják a helyes útra terelni.

"Drága vasutasok! Fáradt, rekedt, agyöngyötört vasutasok! Ti csak körözzetek azokkal a lámpákkal. Nagy a világ, tengersok az ember benne. Még az ilyen kicsi ország is, mint a miénk, micsoda embererdő, micsoda rengeteg! Mégis, a Pest felé induló vonatban, az egyik sötét kocsiban, három lány üldögél. Az egyik huszonöt éves, a másik tizenöt, a harmadik csak négy... Haza akarnak menni!"

/213. o./

interferencia

Most voltam interferenciakezelésen, ahol a hátamra tettek négy kis minipumpát, és abba vezették az áramot. Ú. Először ijesztő volt, aztán már meg is feledkeztem róla, és többször is majdnem elaludtam, csak az ágy nem volt túl kényelmes.
Amúgy a hátam miatt kell ez, mert volt idő, mikor sokat fájt itt-ott, de érdekes módon mióta nem járok gyogyira, nincs vele különösebb bajom. Persze lent két csigolyám valószínűleg még mindig meg van csavarodva, ami ellen tenni kéne valamit, de rettentően félek csontkovácshoz menni.
Végül is lehet, hogy jó ez a dolog, főleg most, hogy ezt a hülye munkát csinálom, ahol fél napon keresztül csak ülök.

víz

Elég durva ez az árvíz, úgy értem, az ember hallja, hogy itt meg ott is van árvíz meg földrengés, de soha nem gondolná, hogy egyszer az ő ház előtt is egy méter magas ideiglenes folyó fog hömpölyögni. Jó, mondjuk mi pont szerencsés helyen lakunk, itt az esőt leszámítva semmi víz nincs, de látom a híradóban meg mondja mindenki...

Hát, legalább történik valami. Ez igen csúnya megközelítése a dolgoknak.

mozi

Apa tegnap munkából hazafelé felhívott, hogy nincs-e kedvem elmenni vele moziba. Mondom, oké, apával utoljára szerintem a Gyűrűk Urát néztem moziba. Most a Robin Hood-ra mentünk. Nem volt rossz, bár részemről csak egyszer nézős, mert nem vagyok oda az ilyen akciós akármicsodáért. Viszont szeretjük Russel Crowe-ot, bár meglepően férfiatlan hangja van, nem gondoltam volna. Egyedül a film végén volt egy Csipkerószika-jelenet, amitől kb. rosszul lettem, meg hát pöppet kiszámítható is volt.

nicsak

Úgy döntöttem most hirtelen, hogy nem válogatok, minden eddigi zenémet hallgatom ma délután, erre hirtelen:

pozitív

Örülök, hogy előrehozottban csináltam meg a német érettségit, ez a mostani rettentő szivatós volt, a legutálatosabb feladatokat tették bele.

Az

Új Stephen King könyvet szereztem be (atyaisten, nem mondom, hány oldal, de baromi hosszú - és ha én mondom, az már nagy szó, és a második része is hasonlóan terjengős), tegnap még csak az első pár fejezetet fejeztem be, de este teljesen ki voltam borulva. (Hát persze, mert miért ne lefekvés előtt olvassam...) Még mindig beteg vagyok, úgyhogy éjszakánként nem sokat alszok, de ehhez most még jött egy nagy adag képzelőerő meg minden, elég rendesen be voltam szarva, minden kis zajt valami másnak képzeltem, és szabályosan láttam magam előtt, hogy ott áll felettem egy hülye gyilkos bohóc (én nem néztem oda, neked sem ajánlom. legalábbis este).
Úh, nem is akarom megint eszembe juttatni, elég lesz most este megint...

miért?

Mostanában nem mosolygok.
Miért nem mosolygok?

beteg

Lehet, hogy tényleg el kéne mennem orvoshoz már. Hétvégén azt hittem, végre kezdek gyógyulni, tök jó, erre hétfő reggel megint pocsékul keltem fel. (Lehet, hogy nem kellett volna egész hétvégén fagyit zabálni.) Érzem, hogy a mandulám mára megint a duplájára nőtt, fáj mint a nyavalya, nem bírok nyelni egyszerűen, vagy csak keserves kínok között. Kb. egy hét telt el, de anyának a harmadik adag zsepit kellesz vennie.
Tegnap elmentem angolra, de akkor is szenvedtem, öt perc után jöttem volna haza aludni, és így még dolgozni is háromszor rosszabb.
Tényleg muszáj lesz elmennem dokihoz, mert úgy tűnik, a C-vitaminoktól meg mentolos cukroktól nem fogok meggyógyulni. :( Pedig hogy utálok gyógyszert szedni...

far far away

:) Ma.
Kár, hogy olyan messze van a következő.
Az milyen már, hogy eltévedek a saját városomban? :D

pár jó szó

Újabban dolgozom. Mondjak róla valamit? Uuuncsii. De tényleg. Klikkelek. És ennyi. Pedig még csak a második napom volt. Ráadásul a csoportvezető se valami kedves. Ennél még a Tescóban is szívesebben pakolnék dobozokat, csak semmi kedvem reggel hatra menni, meg az én nyúlvéla karommal semmire nem mennének. Bár még mindig jobb mint az utcán szórólapokat osztogatni, vagy szendvicsemberkedni. Miskolcon nincs semmi jó. :( A Balcsinál bezzeg egy csomó kisegítőt keresnek éttermekbe meg kávézókba. Ott legalább nem kell hat órán keresztül folyamatosan a számítógépet bámulni, és megpróbálni az öt tök egyforma, ugyanolyan ruhában lévő embereket megkülönböztetni, amint ide-oda rohangálnak.

Nicholas Sparks - Tűzlovag

Pár helyről azt hallottam, hogy nincs benne semmi, fölösleges volt kiadni, és hasonlók. Nekem tetszett, tényleg. A történet tényleg nem tartogat különösebb meglepetéseket, de szép. Bár ne akkor kezdj el ehhez hasonló romantikusokat olvasni, mikor már három hete nem láttad a barátodat. Csak egy jó tanács.

A regény egy anyáról szól, aki Edenbe költözik a beszédileg kissé visszamaradott fiával, az ötéves Kylal, ahol megismerkedik egy férfival. Minden remekül alakul, de Taylor valamiért örökösen bezárkózik a világ elől, a nő elől, és ez hosszú távon egyetlen kapcsolatnak sem tesz jót.
Számomra a történet nem is annyira a szerelmesekről szólt, mint inkább az anyáról és fiáról. Nekem sokkal meghatóbbak voltak azok a részek, ahol a kisfiún volt a hangsúly.

"Az emberek jönnek s mennek, besodródnak az életünkbe, aztán eltűnnek belőle, csaknem úgy, mint egy kedvenc könyvnek a szereplői. Mikor a végére érünk és becsukjuk, addigra a szereplők már mind elmondták a történetüket, és mi egy újabb könyvbe kezdünk, melyben újabb szereplők, újabb kalandok várnak. És akkor az ember már azon kapja magát, hogy az újakra figyel, nem a régiekre."

/124. o./

csak

Beteg vagyok. Csak a rend kedvéért mondom. Pocsékul érzem magam.

tervek

Tuti, hogy a ballagási pénzem nagy részét Kingre fogom költeni, unásig fogom járni az antikváriumokat, valamint ezért is képes leszek kimenni a világból.

töri

Semmit nem tudok mondani, de van egy olyan érzésem, hogy túl sokat rizsáztam és tippeltem. A többit majd meglátjuk...

matek - még mindig

Olyan mérges vagyok magamra, matekon egy csomó pontot csak hülyeségek miatt buktam el, figyelmetlen voltam, meg alapvető dolgokra nem jöttem rá. Miért pont most kellett megbetegednem? Tuti, hogy ez is közrejátszott benne.
Csak én lehetek ilyen szerencsétlen...

matek

Nos, mikor is van, és mit is kell csinálni a matek szóbelin?

süti

Reszelt túróst csináltam tegnap, mára már tényleg finom lett, tegnap kicsit száraz volt még. Ma meg úgy fáj a torkom, hogy meghalok bele.

magyar

Reggel, mikor felkeltem, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ma tényleg érettségizni megyek, elég rendesen be voltam rezelve. Aztán persze túléltem, rizsáztam, okoskodtam, most reménykedek.

George Orwell - 1984

Komolyan mondom, nem tudom, mit gondoljak a könyvről. Hátborzongató és elég félelmetes elképzelni, hogy ilyesmi akár meg is történhetne.
A történet kicsit lassan alakul, de szerintem erre szükség van ahhoz, hogy megérthessük ezt a világot, és néha uncsi is.

Képzelj el egy olyan negatív utópiát, ami még a náci kommunizmusnál is rosszabb. Az embereknek nincs szabadságuk, és elhitetik velük, hogy soha nem is volt. Még a dátumban sem lehetnek biztosak, hiszen mi a bizonyíték, hogy nem a felsőbb hatalom irányítja ezt is. A múltat megváltoztatják. Az újságokat, történelemkönyveket meghamisítják. Az emberek minden lépését figyelik. A saját családtagjaiban, gyerekeiben sem bízhat az ember.
Képzeld el ezt a világot, örülj, hogy még nem következett be, és reménykedj, hogy nem is fog.

"De ha a cél nem az életben maradás, hanem hogy ember maradj, végül is mit számít az ilyesmi? Az érzéseidet nem változtathatják meg. Hiszen magad sem tudod megváltoztatni őket, még ha akarnád is. A legapróbb részletekig felfedhetnek mindent, amit tettél, mondtál vagy gondoltál; a szíved belseje azonban, amelynek működése még önmagad számára is rejtély, bevehetetlen."

/185. o./

ballagás&egyebek

Nos hát, csütörtökön voltunk szerenádozni, egész jó móka volt úgy kb. az első öt tanárig. Utána már csak kínszenvedett mindenki, fáradtak voltunk, fáztunk (éhesek tutira nem voltunk...). Ofőnél voltunk először, a külön neki szánt éneken el is sírta magát. Én már ott bekajáltam, meg kocintottunk, satöbbi. Kapott tőlünk egy digitális képkeretet egy csomó képpel az elmúlt öt évről, meg nyakláncot fülbevalóval.
Érdekes módon a legtöbb tanárnak a Pálinkadal jött be a legjobban, az igazgató ráadást is kért. :D Mondjuk harmónikával kísértettük magunkat, és úgy tényleg jól hangzott.

Pénteken elballagtunk, szép volt, jó volt, hosszú volt. Csak egyszer pityeregtem, mert ketten elénekeltek a Dzsungel könyvéből egy dalt (tekerj bele, az elején egy csomót dumál), és az tényleg szép volt. Utána mentünk a várba, énekeltünk, táncoltunk, megvolt, jó volt.
A fodrásznál találkoztam egy csajjal, akiről kiderült, hogy évfolyamtársam, de még életemben nem láttam. :D

Szombaton nagypapámnál voltunk, mert beteg, és nem tudott eljönni, ma meg teljesen elfelejtettem, hogy Anyák napja van. :( Pedig hetek óta eszemben volt, erre pont most megy ki a fejemből. Végül is vettünk anyának virágot, meg nagyimnál is voltunk, most meg sütit csinálok, de arról úgyis lesz kép.

Most pedig még nem vagyok képes azzal foglalkozni, hogy holnap már érettségi van.

élet

Az élet egyetlen - vedd komolyan.
Az élet szépség - csodáld meg.
Az élet boldogság - ízleld.
Az élet álom - tedd valósággá.
Az élet kihívás - fogadd el.
Az élet kötelesség - teljesítsd.
Az élet játék - játszd.
Az élet érték - vigyázz rá.
Az élet vagyon - használd fel.
Az élet szeretet - add át magad.
Az élet titok - fejtsd meg.
Az élet ígéret - teljesítsd.
Az élet szomorúság - győzd le.
Az élet dal - énekeld.
Az élet küzdelem - harcold meg.
Az élet kaland - vállald.
Az élet jutalom - érdemeld ki.
Az élet élet - éljed.