Gergely Márta - Szöszi

Tizennégy-öt évesen kaptam ajándékba a könyvet, és akkor még nem voltam tőle túlzottan elragadtatva. Gyerek voltam, jobban szerettem a cukros-habos romantikus regényeket, és szerettem volna mindent rózsaszín szemüvegen át nézni. Most újra a kezembe vettem, és teljesen más színben láttam az egészet, idősebb fejjel könnyebb volt azonosulni az alig tini főszereplővel.

A történet Varga Elviráról (ismertebb nevén Szösziről) szól, aki se nem okos, se nem szép, se nem tehetséges semmiben. Épp ezért alig várja, hogy befejezhesse a nyolcadik osztályt, hogy végre munkába állhasson a közeli fodrászszalonban
Szöszi elveszettnek érzi magát a világban, ezért egyedül a fodrászüzletben érzi igazán otthon magát. Az anyja új családjában csak pesztonkát játszik, az apja annyira törődik vele, amígpénzt ad neki, így a lány a nagyszüleinél nevelkedik, akik vasszigorral próbálják a helyes útra terelni.

"Drága vasutasok! Fáradt, rekedt, agyöngyötört vasutasok! Ti csak körözzetek azokkal a lámpákkal. Nagy a világ, tengersok az ember benne. Még az ilyen kicsi ország is, mint a miénk, micsoda embererdő, micsoda rengeteg! Mégis, a Pest felé induló vonatban, az egyik sötét kocsiban, három lány üldögél. Az egyik huszonöt éves, a másik tizenöt, a harmadik csak négy... Haza akarnak menni!"

/213. o./