olvass

Olvasd el ezt (HP), azután ezt (HP), majd pedig ezt (HP). (Eltart egy darabig, én mondom.)
És mivel olyan jól belejöttem, ezt (nem HP) is.

csak én

Régen szerettem, de most már nagyon utálok egyedül lenni itthon.

szomorú

A Sárkányszíven mindig sírok. :( De nagyon szeretem.

Alice in Wonderland

Miiiiiéééééért nem lehet még jegyet rendelni rá? :( Annyira, annyira, annyira várom, le akarom biztizni magamnak.

kocka

Újabban ezzel játszok. Tök szórakoztató, simán elmegy vele egy délután úgy, hogy észre se veszem. (Mellesleg elég retro, kb. tíz éves koromban bolondultam értem nagyon.)

Igen, gengszternyulak. :D

A hercegnő és a béka

egynapos csoda

Ma nem volt kedvem szocializálódni, de jó volt egy napra mindent, de mindent elfelejteni. :)

Patrick Süskind - A parfüm

Olyan régóta beszélnek külöttem A parfümről, mint filmről, hogy kezdett engem is érdekelni. De előtte persze el akartam olvasni a könyvet.
A leírások az én ízlésemnek egy kicsit túl terjengősek néhol, és rövidebb is annál, mint amihez szokva vagyok (két nap kellett hozzá), de nagyon jó történet, tényleg érdekes.

Jean-Baptiste Grenouille egyetlen nagy képessége a szaglása volt, és élete céljának tekintette egy olyan parfüm megalkotását, amivel manipulálhatja az emberek érzelmeit. A különleges parfümhöz huszonöt gyönyörű (bár számára a legjobb illatú) lányra volt szüksége, kiknek meggyilkolásával és illatuk megőrzésével elkészülhet a világ legfinomabb és legbódítóbb parfümje.

"Már épp azon volt, hogy otthagyja az unalmas rendezvényt, és hazaballag a Galérie des Louvre-on, amikor a szél hozott valamit, valami apró, alig észrevehető illatmorzsát, illatatomot, de nem, még kevesebbet: inkább az illat ígéretét, mintsem magát az illatot, de egyszersmind valami sohasem szagoltnak a biztos megsejtését. Ismét visszalépett a falhoz, és kitágította orrcimpáit. Az illat olyan kivételesen finom és gyengéd volt, hogy nem tudott belekapaszkodni, mindig elsiklott az orra elől, elbújt a petárdák bűze alatt, elnyomta a tömeg kipárolgása, szétszaggatta, szétzúzta a város ezer más szaga. De aztán hirtelen újra ott volt [...]."

/42. o./

idegenek

Annyira érdekes, hogy amikor sulin kívüli dolgokon veszek részt (gondolok itt mindenféle angolra meg gyogyira), annyira normálisan viselkedek, beszélgetek emberekkel, viccelődök (hangulatfüggő), nevetek a többiekkel. A suliban viszont, azok között az emberek között, akikkel állítólag jóban vagyok, pedig ez nagyon ritkán fordul elő.
Mert lehet, hogy azok az idegenek, akikkel heti egy-kétszer találkozok, se érdeklődnek annyira irántam, de ők nem voltak évekig a barátaim. És velük mégse érzem, hogy egy darab szar vagyok, miközben akikkel nap mint nap találkozok, egyszerűen annyira leszívnak vagy nem is tudom, hogy már miattuk vagyok olyan, amilyen.
Mert mindegyik olyan gerinctelen, kétszínű és álszent ember (tisztelet a kivételnek), hogy nem... nem tudom.


Lassan tényleg alig várom már, hogy véget érjen ez a három hónap, és bebizonyíthassam magamnak, hogy mégse vagyok olyan, amilyennek egyesek beállítanak.

lábujj

Bevertem a kislábujjam. :(

:) Máglyarakás.

Egyebekről nincs kedvem beszélni.

jellemző

Annyira jellemző, hogy éppen sikerült összebratyiznom valakivel gyogyin (három év után... szép teljesítmény), és akkor másik időpontban kellesz járnom a továbbiakban, ahová kevésbé szimpi emberek járnak, akiket nincs kedvem megörvendeztetni elbűvölően lelombozó egyéniségemmel.

:) Szeressek az új angoltanfolyamra járni, mert vannak kedves emberek, olyan családias a hangulat, és mert még én sem érzem magam tök hülyének, mert okosabb vagyok mint egy ötödikes. És mert meg lehet bújni, ha mégsem tudok valamit.

Valentin

Valentin nap alkalmából bezabáltam egy doboz mézes-csokis kekszet, most pedig lealázom az összes -15 évest amőbában. Muhahahahhha.

vasárnap

A vasárnap az mindig olyan, hogy már semmihez nincs kedvem, csak zabálnék és döglenék legszívesebben egész nap, hát igen, most kell kipihenni sűrű heteim fáradalmait. Csak ezt a következő hét valahogy nem tolerálja, mert befogtak matekérettségit csinálni.

:) Pár apróságtól eltekintve szerettem a tegnapot.

tartalmas

:) Pizza, és temérdek HIMYM. A Suit-song a csengőhangom. :D

nasi

:) Óriás bödönnyi puding most, és rohangászós-elkésős délután.

délután

:) Szilvásgombócos-pihizős délután.

aztazeget

:)

Mérhetetlenül lusta leszek az elkövetkezendő félórában.
Valaki mondja meg, mit egyek.

para

Tuti, hogy vannak nálam szellemek, néha hallok dolgokat. Vagy csak túl sok hülye filmet nézek.

Különben mintha kezdenék para lenni. Ijesztő.

átok

Az idő nagy részében kifejezetten ki vagyok békülve vele, hogy széles a csípőm. De amikor az ötödik amúgy tökéletes nadrágot kell visszatenni a polcra, mert nem tudom begombolni, akkor eléggé tudom utálni.

:) Kicsim-délután.

nyaff

:) Újabb önbizalom- és leszarokmidenkit-hullám.

Anya kiharcolta, hogy menjünk már el ortopédiára újra, hátha kapok valami papírt, amivel szert tehetek pár pluszpontra. Hát ha papírt nem is, de egy kedves beutalót kaptam fizikoterápiára elektro- és kézi masszázsra. El vagyok bűvölve, nem akarok állandóan átjárni a város másik felére, így is lassan két helyre járok a hátammal.
Persze lehet, hogy segít, meg azt mondta a doktornőci, hogy kellemes, de örülök, hogy a héten legalább egy délutánom van, ami szabad, és nem kell állandóan rohangálnom. Bár soha nem zavart, hogy sok a dolgom, csak hát hideg van, na, és egy órát kell buszozni-vilizni.

Jólvan, csak nyafogok.