2010. február 20., szombat

Patrick Süskind - A parfüm

Olyan régóta beszélnek külöttem A parfümről, mint filmről, hogy kezdett engem is érdekelni. De előtte persze el akartam olvasni a könyvet.
A leírások az én ízlésemnek egy kicsit túl terjengősek néhol, és rövidebb is annál, mint amihez szokva vagyok (két nap kellett hozzá), de nagyon jó történet, tényleg érdekes.

Jean-Baptiste Grenouille egyetlen nagy képessége a szaglása volt, és élete céljának tekintette egy olyan parfüm megalkotását, amivel manipulálhatja az emberek érzelmeit. A különleges parfümhöz huszonöt gyönyörű (bár számára a legjobb illatú) lányra volt szüksége, kiknek meggyilkolásával és illatuk megőrzésével elkészülhet a világ legfinomabb és legbódítóbb parfümje.

"Már épp azon volt, hogy otthagyja az unalmas rendezvényt, és hazaballag a Galérie des Louvre-on, amikor a szél hozott valamit, valami apró, alig észrevehető illatmorzsát, illatatomot, de nem, még kevesebbet: inkább az illat ígéretét, mintsem magát az illatot, de egyszersmind valami sohasem szagoltnak a biztos megsejtését. Ismét visszalépett a falhoz, és kitágította orrcimpáit. Az illat olyan kivételesen finom és gyengéd volt, hogy nem tudott belekapaszkodni, mindig elsiklott az orra elől, elbújt a petárdák bűze alatt, elnyomta a tömeg kipárolgása, szétszaggatta, szétzúzta a város ezer más szaga. De aztán hirtelen újra ott volt [...]."
/42. o./

2 .:

Cassandra írta...

mondtam h nem olvasod el 1 nap alatt :P

Barbi írta...

nem, elég volt kettő :D