1400 oldal igazán nem semmiség, megvan az előnye és a hátránya egyaránt. Előnye, hogy a történet jó, a tálalás jó, a stílus kiváló, tehát a hosszúság csak előny ilyen szempontból. Viszont a terjedelem hátrányára válik, hogy nyúlik, mint a rétestészta, ritkán éreztem benne igazán izgalmas jelenetet, mert mindig megszakadt. De akkor is, legalább egyszer el kell olvasni, és én akarom magamnak, hogy még többször is olvashassam.
Heten voltak, gyerekek - mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt; és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami olyan nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Azt, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek vele.
"Érezte, hogy a csápok megérintik, de csak futólag. Újra spriccelt, bele a Szembe, és újra érezte/hallotta a nyávogó hangot... ezúttal megbántottnak, meglepettnek tűnt.
- Mindent bele! - üvöltötte tombolva Eddig a többieknek. - Csak egy kibaszott Szem! Mindent bele! Hallottátok? Mindent bele, Bill! Rúgd szét a rohadékot! Jézus Krisztus, én csináljak belőle krumplipürét, mikor nekem van eltörve a karom!"
/2. kötet, 465. o./
0 .:
Megjegyzés küldése