Egyrészt... régóta érlelődik bennem a könyvszerkesztőség gondolata, vagy legalább egy kiadói munkahely. Ahhoz magyar szakon kellene továbbtanulnom. De nagyon rizikós az egész. Mi van, ha nem vesznek fel a három év után mesterfokra, és én ott állok egy főiskolai szintű magyarképzéssel (és annak a gondolata sem vonz túlzottan, hogy évekig magyart tanuljak)? Az égvilágon semmit nem tudok majd kezdeni magammal, ittmaradok anyáék nyakán minden önállósodási lehetőség nélkül. Ha mégis sikerülne, és kitanulhatnám a szakmát, legalább Pestre kéne mennem, vagy akárhová, ahol kiadók vannak.
Viszont nem is szeretnék itt maradni az országban. Annyira szörnyű ez az egész itteni helyzet, megrémiszt a gondolat, hogy hosszú napokat kellene güriznem semmi pénzért. Persze, ez nem csak itt van így, tudom én, hogy máshol se lenne könnyebb, pláne nem egy tök idegen országban, de mégis... Nagybátyám kint él Angliában, Amerikában is élnek rokonaink, miért ne lenne lehetséges, hogy kipróbáljam magam valahol máshol?
A másik irány az idegenforgalom, turizmus lenne, amire ugye most minden élő ember jelentkezik. Túl sokan vannak, mégis...
Összehasonlítva, mindkettő hasonlóan tele van kétségekkel, én pedig képtelen vagyok választani.
Másik nagy dilemmám az, hogy halvány fogalmam sincs, hova jelentkezzek. Persze az itteni egyetem alap, de itt van a fejemben az is, hogy ha csak egy kicsit kiszakadnék innen... Nem vagyok önálló, és jól esne egy kis szabadság, megtanulni gondoskodni magamról. Anyáék viszont nem hiszem, hogy tudnák fizetni az albérletet vagy kolit (utóbbira nem is vágyom túlzottan). Ráadásul én miből élnék? Oké, diákhitel meg minden, de nem vonz nagyon, hogy máris adósságokba verjem magam vagy anyáékat.
Annyira ellentétes ez az egész, és félelmetes is, olyan sok minden függ hajszálnyi dolgoktól, én pedig még nem érzem késznek magam arra, hogy ilyen nagy döntéseket hozzak.
Vagy szokásomhoz híven megint túlreagálok mindent?
0 .:
Megjegyzés küldése