száműzve

Szerdától máig önkéntes száműzetésbe vonultam nagyimhoz, hogy minden kísértéstől mentve legyek. A dolog működött, ha itthon is hasonlóan folytatom, akkor pont kész leszek a tételekkel.
Szerda este különben az angolos csoporttal összegyűltünk megünnepelni, hogy vége a tanfolyamnak vagy valami hasonló ürügyből. A társaság jó volt, és felemelő érzés volt végre emberek között lenni. Az elmúlt időben megszoktam, hogy ilyenkor mindig kicsit a háttérbe szorulok, most viszont furcsa volt, hogy a kezdeti csendességem ellenére is mindig figyeltek rám.
A rossz része az volt, hogy kellemetlenül kevés piától is kellemetlenül berúgtam, és olyankor nagyon nem szeretem magam. Otthon pedig nagyim várt tárt karokkal egy kis beszélgetésre. Nem hiszem, hogy megtévesztettem.

Az elkövetkezendő napokban pedig hasonlókra még csak gondolni sem szabad, bár jó lenne, ha valaki felvetné egy hasonló találkozó ötletét.