Rejtő Jenő - A tizennégy karátos autó

Hogy ne maradjon kétség, Rejtő Jenő és P. Howard egy és ugyanaz a személy. Én pedig nagyon szeretem a műveit, mert igazán szórakoztatóak.

Gorcsev Iván huszonkét éves orosz fiú, és egy dolgot kell tudni róla: akármit kérdeznek tőle, ő mindig azt válaszolja, ami éppen az eszébe jut, legyen az az igazság vagy éppen légbőlkapott hazugság. Emellett kiválóan verekszik.
Főszereplőnk kalandjai során szert tesz egy diliházból megszökött titkárra, Vanek úrra, aki az istennek nem bírja megjegyezni a nevét; szerelmes lesz, aminek következményeként belép az idegenlégióba, ám ahhoz képest, hogy ő egy másodpercet sem tölt ott el, valahogy mégis két Gorcsev Iván szolgál a Szaharában. Egyik közülük az ő jóságosan bolond titkára, aki többször is agyvérzésközeli állapotba hajszolja feljebbjáróit. A valódi Gorcsev Iván eközben több ízben is visszaszerez egy tizennégy karátos aranyból készült autót, amit azután több ízben újra el is lopnak. Végezetül pedig meghal, majd igazán közeli barátságba kerül Wendriner Aladár artistával és ragadozóval.

Bocsesz, nem tudtam a három közül választani.

"- Mondj! Maga dolgozni akar?
- Nem is vagyok naplopó!
- Ez baj, de mindegy. Ha tetszik, dolgozzon. Mi szeretne maga lenni legszívesebben?
A kérdezett végignézett magán, cingár lábain, komikus úszónadrágján és kerek szélű, barna zakóján, azután vállat vont:
- Hogy lehet ilyet kérdezni? Titkár szeretnék lenni.
- Kész szerencséje, hogy erre jöttem. Alkalmazom! Ön nálam titkár. Fizetése havi kétezer frank. Hogy hívják?
- Vanek.
- Jó név. Tessék, itt van egyhavi fizetése, háromezer frank.
- Azt mondta, kettő.
- Javítást adtam, mert rövid idő alatt meglepő előmenetelt tanúsított. Tessék..."

/11-12. o./

"- Tűzőrség - jelentkezett egy hang.
- Azonnal jöjjenek! Ég a Texas vendéglő!
- Hála Istennek.
- Mi? Megőrült! Itt a tulajdonos beszél!
- Maga az, Raul?... Minek gyújtották fel megint a kocsmát? Úgysem hiszik, hogy a halott a tűz áldozata.
- Pedig most igaz. Felrobbant mellette a gázkályha.
- Hiszen magánál vályogkemence van!
- De... bevezettük és... szóval jönnek?
- Jó, jó... hát jövünk. Hogy van Emánuel?
- Izé... már meggyógyult...
- Hát beteg volt?!
- No... nem egészen... a dohányzás... - hebegte Gorcsev.
- Mi? Emánuel dohányzik?!
- Izé... dehogy... Csak viccből rágyújtott egy csibukra...
- Az öszvér?!
Most dühbe jött.
- Igen! Az öszvér! Pipázik és regényeket olvas, sőt beszél is!
- Halló!! Mit mond?!
- Hogy akassza fel magát!"

/87. o./

"Itt mindenki ideges..." - gondolta, miközben lefelé ment a lépcsőn. Amikor az udvarra ért, éppen sorakozó volt ismét. Mire leért, már állt a sor. Vanek úr végiglépett az arcvonal előtt, mint valami tábornok, és nézte a legényeket.
- Közlegény! Mit csinál?! - kiáltotta a kapitány.
- A helyemet keresem... Egy hosszú paraszt és egy vörös bajuszú között... Ahá!... Na, eresszenek!
- Gazember!
- Jó! Jó! Már beálltam! Mit izgatja magát?!"

/149. o./