Ez a harmadik kötet, de hogy történetismertetésként mit fogok leírni, azt még nem tudom, ugyanis kb. ugyanaz a séma, mint az első kettőben:van Anita, aki továbbra is cinikus, humoros, ambíciózus.
Van egy rettentő nagyhatalmú - általában - vámpír, akit senki nem tud legyőzni.
Ott van a Vámpírok Ura, aki hajt Anitára, de a nő már csak elvi kérdésből sem hajlandó egy hullával randizni.
Mindig van egy rejtélyes gyilkosság, amit így-úgy sikerül megoldani,
és a végén mindig kiderül, hogy a gyilkosságokért felelős csoportot a legyőzhetetlen vámpír irányítja, és akit - legyőzhetetlensége ellenére - Anita végül mindig megöl.
Ez így kezd elég silány lenni, így ebben a kötetben már Anitának újabb udvarlója van, akit a változatosság kedvéért kedvel is.
Amúgy nem is lenne rossz, de igazán kitalálhatott volna az írónő a harmadik kötetre már valami mást is, mert így annyira nem szórakoztató.
"A Halloween az év egyetlen olyan éjszakája, amikor Bert engedi, hogy fekete ruhában dolgozzunk. Szerinte ez a szín túl harsányan hat a szokásos munkaidőben. Ma fekete farmer és egy olyan fekete pulcsi volt rajtam, amit a derék vonalában jókora, vigyorgó töklámpások díszítettek. Ezt koronázta meg a fekete, cipzáras, kötött melegítőfelsőm, plusz a fekete tornacipő. Még a Browning és a tokja a vállamon is illett hozzá színben. A tartalék pisztolyom a nadrágomban lapult. A sporttáskámban meg két extra tár. Vettem egy új kést ahelyett, amit kénytelen voltam a barlangban hagyni. A dzsekim zsebében egy Derringer rejtőzött, meg volt még két tartalék késem, egyik a derekamnál hátul, a másik a bokámon. Ne röhögjetek. A puskámat otthon hagytam."
2 .:
Hát nemtom. Engem nem izgat ez a sorozat :/
hát..egyszerolvasós:P
Megjegyzés küldése