Stephen King - Halálos árnyék

Thad Beaumontnak sosem említették, hogy amit tizenegy éves korában agydaganat címén eltávolítottak az agyából, az valójában még az anyaméhben meghalt ikertestvérének a maradványai. Felnőttként a férfi sikeres író George Komor álnév alatt, ám miután egy újságban is közlik a hírt, miszerint Thad hivatalosan is eltemette másik énjét, a közelében egyre több gyilkosság történik, és minden nyom a férfihoz vezet. Thadnek azonban egyre inkább az a sejtése, hogy George Komor nem csak a képzeletében létezik.

Éppen most fejeztem be a történetet, és még teljesen a hatása alatt vagyok. Legfőképpen azért tetszett, mert ezt igazán nem akarnám filmben is látni (bár persze amint megtalálom, úgyis megnézem), bőven elég volt mindent a fantáziámra bíznom. Ahogy Kingtől már megszokhattuk, a karakterek szépen kidolgozottak, a regény pedig kellőképpen megdolgoztatja az agyat (meg a gyomrot), és a történet végén Thad jellemének kettőssége igazán hátborzongató. A megoldás, a végkifejlet viszont fantasztikus volt, és bár nem gyorsult fel a szívverésem, de kíváncsi voltam és izgatott. Ez a némiképp bizonytalan befejezés pedig ad neki egy kis keserédes utóérzetet.

"A verebek fekete felhőként emelkedtek a ködös kék égbe. Szárnyuk úgy surrogott, mint a legvékonyabb selyemből való mennydörgés. Valamennyien hangosan csiripeltek. Két ember, aki az alkatrészbolt ajtajánál állt, kirohant, hogy megnézze, mi az. Odafönt a hatalmas, fekete tömeg egyetlen masszában megfordult - mint korábban a másik, a kisebb -, és nyugatnak indult."