Plum Sykes - New York hercegnői

Hetente új ruhatár, minden nap különböző elegáns partik, méregdrága ékszerek, nagymenő, gazdag pasik a magángépeikkel, felszínes csevejek. Ez jár New York hercegnőinek, apu pici kislányainak, akiknek a kisujjukat se kell megmozdítaniuk, mégis a lábaik előtt hever a fél világ. Ha nem az egész.
Most, hogy így belegondolok, fogalmam sincs, mi volt a főszereplő neve, lehet, hogy nem is említették. Mindenesetre ő kissé kirí ebből a körből, mégis az egyik legelkényeztetettebb lány a legjobb barátnője. Egy Bergdorf-szőkeség. Aki, ha már itt tartunk, nem is tűnik annyira szörnyűnek, mindenesetre tisztában van saját magával, és megbecsüli a barátságot.
A történetben nincs sok különös: utálatos pasik, cikis helyzetek, ahonnan végül mégiscsak az a jóképű, csak-barátnak-tudom-elképzelni-különben-is-utálom férfi segít kimászni, a végére pedig kiderül, hogy ő az igazi, ráadásul még gazdagabb, mint gondoltuk.

"Mindenki azt hiszi, hogy a partilányok élete a létező életek legjobbika. Az igazság az, hogy ha mellette dolgozol is, akkor bizony teljesen leszív, de ezt sem vallja be soha senki. Mert nem szeretnének hálátlannak tűnni. New Yorkban mindenki mindenre mindig azt mondja, hogy csodás és nagyszerű, még akkor is, ha éppen antidepresszánsokon tengődik. Azért sok jó is van benne. Például, hogy nem kell fizetni az olyan fontos dolgokért, mint a manikűr, a pedikűr, a melír és a beszárítás. A hátránya pedig, hogy mindenki szívességet kér tőled. Ha a bőrgyógyászod meghívót akar szerezni a gyerekének egy menő bálba, éjjel-nappal hívni fog."

/7. o/