Tudom, tudom, tiszta unalmas vagyok, hogy már megint ő, de hát mit csináljak. A történet maga kicsit lassan és nehézkesen indul, viszont ezért kárpótol a sok izgalom.Vannak olyan városok, amit egyszerűen halott városnak neveznek. Nem tudni miért, az átutazók alig látnak egy teremtett lelket az utcákon. Esténként viszont annál nagyobb ott az élet.
Ben Mears, a sikeres író visszatér a Jerusalem's Lot nevű, isten háta mögötti kisvárosba, hogy kiírja magából itt szerzett gyermekkori traumáját: az 1930-as években a komoran a helység fölé magasodó Marsten-házba vonult vissza egy véres kezű gengszter, aki egy nap - látszólag minden indok nélkül - agyonlőtte feleségét, majd felkötötte magát. A gyermek Ben Mears egyszer beszökött ide, és meglátta a gengszter lógó hulláját, amely még évtizedek múltán sem indult oszlásnak.
Az írónak azonban nem a nyugodt munka jut osztályrészül. Az álmos kisvárost mindinkább a megmagyarázhatatlan rettegés keríti hatalmába. Találnak egy akasztott kutyát, eltűnik két gyerek, s egyik este Mark Petrie a szobája ablakában megpillantja az egyik - időközben eltemetett - gyermek vigyorgó arcát.
Mark, Ben és még néhány mindenre elszánt helybéli megindítja élethalál-harcát a Marsten-ház titokzatos lakói ellen...
"A félelem számára tudatosan vagy ösztönösen mindig a következő egyszerű egyenletben jelent meg: félelem = ismeretlen. Az egyenlet megoldásához a problémát egyszerű algebrai nyelvre fordította le, vagyis: az ismeretlen = nyikorgó deszka (vagy valami), nyikorgó deszka = nincs ok félelemre. A mai világban az összes borzalmat az egyenlőség tranzitív axiómájával meg lehet szüntetni. Egyes félelmek természetesen megokolhatók, de eleddig nem hitte, hogy létezik egy olyan félelem, amit az emberi elme már fel sem bír fogni; amely szinte halálos, bénító. Ez az egyenlet megoldhatatlan. Az, hogy fölfelé mászik, maga a hősiesség."/336.o./
0 .:
Megjegyzés küldése