két hét

Kíváncsi vagyok, hány embernek fogok eszébe jutni. Néhányban biztos vagyok (hogy nem), néhányban nem. Hát ez van. Nem sokára eljutok addig a korig, amikor már nem akarok tudomást venni ennek a napnak a jelentőségéről. Különben tiszta gáz, hogy így gondolkodom, nem kéne ennyire kétségbeesnem a koromtól, de mégis, annyira nem tetszik. Azt nem árulom el, hányadik, nem mintha bárki is megmondaná rólam, simán letagadhatnék két évet.

Ezen a héten dolgoztam, úgyhogy jó volt nekem, remélem, legalább egy 10-es összejön, mert tökre nincs semmi pénzem. Különben voltak mókás részei, néha a szállítósbácsik hoztak be a városba. Ezek körül néhánynak elég perverzfeje van, de szerencsére most el tudtam őket kerülni. Tudniillik, két éve minden nyáron oda megyek, volt mikor szinte egész szünetben ott voltam, és akkor ez nem mindig jött össze, volt aki viccesen beszólogatott. Tényleg marha vicces volt.
Na mindegy, nem tudni, fogok-e még menni.

Különben még mindig - lassan harmadik hete! - nagyimnál senyvedek (ugyanis a lakás néhány pontjának újítása kicsit nagyobb kaliberű, mint arra számítottam), de már nagyon mennék haza. Tegnap voltam otthon, kitapétáztuk tesóm szobáját, feltettünk neki álmennyezetet, ma leteszik a padlóját, aztán jövő héten remélhetőleg már az enyém is kész lesz. Viszont már jó ideje azon örlődök, hogy tapétát kérjek-e vagy fessük ki, ráadásul a színét se tudom, milyen legyen, tökéletes dilemma.

Volt még más újság is, de elfelejtettem.
Jaa, hát persze, a HP. :D Ezt elfelejteni... Pénteken mentem el tesómmal, húúú imádtam, nagyon tetszett. Az egyetlen rossz dolog az volt, hogy közben megittam fél liter kólát, és félórával a vége előtt már egy másodperccel sem bírtam volna tovább, úgyhogy ki kellett mennem. :( (Imádtak a mögöttem ülők:D) Persze siettem vissza, de lemaradtam vagy öt percről. :(