elinnen

Meglehetősen neszóljhozzám kedvem van, miután anya reggel kijelentette, hogy menjünk fel nagyimhoz (én meg tesóm) elhozni pár dolgot, amit megvetetett vele. Ez idáig oké, csakugye tesóm nyígott anyának egy órát, de anya persze leszarta az egészet, neki csak az a lényeg, hogy a drága paradicsomai hazakerüljenek.
Tesóm erre lelépett itthonról, anya meg nekemesett, hogy miért nem megyek már bla-bla. Jól van, mondom, megint én ugrálok, csak mert anya is vizsgázik most, és sajnál egy órát az életéből.
Nagyim persze kijelentette, hogy nem fogja tartogatni, úgyhogy a kezembe nyomta a négy kilós szatyrot, és menjek Isten hírével.
És ezek után még ne forrjon fel az agyam.