Az vagyok, aki mindenhol csöndben megül, és figyeli, mások hogyan csavarják halálra az életüket.
Az vagyok, aki mindig magába fordul, hogy észrevegyék, mennyire vágyik egy barátra.
Az vagyok, akinek mindig azt mondják, ő az első, de mégis csak a második helyet kapja.
Az vagyok, aki mindig felgyorsítaná az időt, pedig folyton kifut belőle.
Az vagyok, aki egy kicsit minden mosolyba beleszeret egy percre.
Az vagyok, aki kitűnne a tömegből, és mégis fél, hogy észreveszik.
Az vagyok, aki kaméleonként lép szerelme lábnyomaiba.
Az vagyok, aki nem vall semmit, de hisz minden csodában.
Az vagyok, aki újat akar alkotni mindenből, és nem tudja, hol kezdje.
Az vagyok, akit mindenki másnak nevez és másnak lát.
Az vagyok, aki meg tud bántani úgy embereket, hogy azt a legkevésbé se szeretné.
Az vagyok, aki néha legszívesebben elbújna a világ elől pedig tudja, hogy a menekülés a legrosszabb dolog, amit tehet.
Az vagyok, aki hisz az álmaiban és reméli a reménytelent.
Az vagyok, akinek egy rossz szó pillanatok alatt összedöntheti a gondosan felépítgetett önbecsülését.
Az vagyok, aki kerüli a konfliktushelyzeteket, mert fél, hogy ő kerül ki vesztesen.
Az vagyok, aki mindig beleéli magát valamibe aztán, óriásit koppan.
Az vagyok, aki vég nélkül másokat keres, hátha megtalálja önmagát.
Az vagyok, aki egy pillanat alatt fellobbanó szalmalángot is évekig őriz a lelkében.
Az vagyok, aki mindig csak utólag döbben rá, hogy milyen gazdag volt, és milyen sokat veszített el.
Az vagyok, aki jobban fél Önmagától és a saját tehetetlenségétől, mint akármi mástól.
Az vagyok, aki kényszeresen ír, mert fenn akar tartani legalább egy kátyús bekötőutat a vadonban, ami a lelkét a világtól elválasztja.
Az vagyok, aki remeg, ha a szemedbe néz, mégis mindig állhatatosan keresi a tekinteted.
Az vagyok, aki tudomásul veszi a dolgokat és nem érti, mások miért akadnak ki, mások pedig az ő
nyugodtságát nem értik.
nyugodtságát nem értik.
Az vagyok, aki nem visel sminket, mégsem láthatják az arcát sosem.
0 .:
Megjegyzés küldése