Engem igazából az se zavart volna, ha olyat kapok, amit már olvastam, mert magamtól biztos nem veszek olyan könyvet, amiről nem tudom, tetszeni fog-e. Ruhát se vásárol úgy az ember, hogy nem próbálja fel előtte, ugye.
A könyvvel az volt az egyetlen gondom, hogy nem regény, hanem elbeszélésekből áll, amiket nem annyira szeretek, mert mire elmerülnék a történetben, már vége is van. Ettől függetlenül mindegyik nagyon jó kinges volt, borzongós, izgulós, némelyik meglehetősen undorító is. Tényleg nem csodálom, hogy csupa hülyeséget álmodok állandóan.
Ott van például a vérszomjas macska, aki meglepő kegyetlenséggel végez áldozataival, vagy a szegény férfi, akinek egy felborult mobilvécéből kell kiszabadulnia, esetleg az a pszichiáter, aki a betegétől nem csupán egy hátborzongató történetet kap. De a többiből is le tudok vonni következtetéseket:
Állomás - Érdekes, bár nem feltétlen szimpatikus válasz arra a kérdésre, hogy mi van a halál után. De megnyugtató a tudat, hogy King a lelke mélyén romantikus ember.
A mézeskalács lány - A tipikus izgulós történet, csak úgy faltam a sorokat. Lehet, hogy el kéne kezdenem futni...
Harvey álma - Nem túl különleges, de egy olvasást mindenképp megérdemelt.
A szobakerékpár - Csak annyit mozgatott meg bennem, hogy az egészséges életmódba is bele lehet gárgyulni. Tetszett a vége.
Amiket hátrahagytak - Mostantól inkább hallgatok a megérzéseimre.
A bizonyítványosztás délutánja - Kicsit kevés volt nekem, de rémisztő is maga a gondolat, hogy lehet ilyen.
N. - Tipikus King, fantasztikus volt, tényleg hátborzongató, a kedvencem. Messzire elkerülöm a réteket, és inkább semmit nem számolok meg.
A pokol macskája - Talán mégsem akarok saját dögöt, ha nagy leszek. Az egyik legundorítóbb történet, amit valaha olvastam.
Szorult helyzetben - Mától messzire kerülöm a mobilvécéket is. Blöá.
0 .:
Megjegyzés küldése