2010

Most, hogy túl vagyok rajta, és hogy a vége felé egészen jó lett, nem is tűnik annyira szörnyűnek ez a 2010. Az év első negyedében szenvedtem, mint a kutya, főleg a barát-gondok miatt, már csak azt vártam, hogy jöjjön a nyár, mehessek egyetemre. Végigszenvedtem a pályaválasztás minden nyűgjét, és még egyelőre nem bántam meg az irányt.

Nyáron aztán kezdett előtörni az igazi Barbi, megkönnyebbüléssel töltött el a tudat, hogy nem kell többé olyanokkal jópofiznom, akikkel lassan már egy légtérben sem szívesen voltam. Szabadnak éreztem magam, dolgozgattam, különösebb élmények nem történtek, de elég volt, hogy magamban éreztem a változást, és reménykedtem a jövőben. Elmentem a gólyatáborba is, ami az első lépcsőfok volt felfelé, és nagyon örülök, hogy így tettem, mert sok embert megismertem, és nem féltem lépni, ráadásul rátaláltam F-re, ami az egész év legnagyobb pozitívuma.

Az ősz szintén sok változást, veszteséget, de egyben új embereket és bátorságot hozott. Nem lettem más ember, de az egyetem kezdetével könnyebben meg tudtam nyílni, és nem féltem megmutatni magam. Persze néha aztán nem mindig tudom, hol a határ, főleg a bulikban. Nem mindenre vagyok büszke, de elmúlt, megtörtént, változtatni már nem lehet.
A legnagyobb veszteség persze Zé volt, sokáig nem éreztem magam jól utána, de tudom, hogy helyes döntés volt, már nem tudtuk egymást boldoggá tenni, bármennyire szerettük volna. Annak viszont örülök, hogy nem veszítettem el teljesen, és még most is próbál terelgetni.

Szóval, nagyon szeretném, remélem, bízok benne, hogy ez az év úgy fog telni, mint ahogyan elkezdődött (vagy mint az előző befejeződött), mert izgalmas volt, és élveztem.

És nem mellesleg 45 könyvet olvastam el az évben, ami szerintem annyira nem rossz arány, havi 3 könyvet jelent. :) De remélem, ezt a számot sikerül majd felturbózni.