Előre le kell szögeznem, hogy imádom Tim Burtont, de ez volt a második könyve, ami csalódást okozott a számomra - én azt mondom, maradjon csak a filmeknél és animációknál.
Tény, hogy maguk a versikék igen frappánsak voltak, néhol talán meg aranyosak is, de a legtöbbjük mégis rettentően nyomasztott, egyiken se akartam nevetni (pedig nagyon ezt súgta a hátoldala). Valamint az is kissé zavart benne, hogy ilyen verseket szerintem bárki tudna írni, már ha csak azokra a kétsoros kis semmiségekre gondolok. Főleg ezek zavartak inkább, mert nem volt történetük, csak odabiggyesztett valamit, hogy több oldalas lehessen a könyv, a bolond rajongók meg megvegyék.
A rajzok tetszettek benne, főleg A bámuló lány (egyedül azt találtam mosolyogtatónak). A többin valahogy nem tudtam nevetni, az Osztrigasrác története kifejezetten borzasztott. És egyébként biztos, hogy ennek a pasinak valami pszichés zavara van, mert egy normális ember fejében nem születnek ilyen gondolatok.
"Ismertem egy lányt,
ki állandóan révedt.
Megbámult ő mindent,
mire tekintete tévedt."
0 .:
Megjegyzés küldése