A leghülyébb angyal óta imádom Moore-t (a Biffhez sajnos még nem jutottam hozzá), remek a humora és a stílusa is egyedi, bár a történetek maguk annyira nem az én világom.Ez a könyv azonban nem tetszett. Az ötlet jó lett volna, de valahogy nagyon nem jól lett kivitelezve, mert minden oldal után kényszerítenem kellett magamat a lapozásra, egyszerűen untam, és olyan igazán ütős poénok sem voltak benne.
Travis fiatal korában teljes véletlenségből megidézte Catchet, az ördögöt, akitől immár hetven éve nem tud szabadulni. Travis Pine Cove-ba tart, ahol reményei szerint megtalálja a szabadulás lehetőségét. A szálak azonban egyre csak bonyolódnak, míg végül már a fél városnak köze lesz az ügyhöz.
Tényleg nem tudom megmondani, mi volt vele a gond. Egyszerűen lapos volt, nem élveztem, mert az utolsó kb. tíz oldalt kivéve minden apró esemény a végkifejletet készíti elő, ami viszont lelombozóan egyszerű és gyors lett, ráadásul a befejezéssel sem vagyok kibékülve.
"- Remek, de ha továbbra is nyavalyogni akarsz, inkább közlöm veled a regulákat. Először is, nem futhatsz el előlem. Megidéztél, és én szolgád lettem mindörökre. A mindörökre nálam pontosan azt jelenti, amit jelent...
- Szóval pokolbéli vagy? - kérdeztem. Tudtam, hülye a kérdés, de hát az embert még a papneveldében sem készítik föl egy ördöggel folytatandó társalgásra.
- Nem - mondta -, édenkerti vagyok.
- Hazudsz - vágtam rá.
Így kezdődött [...]."
CS, mint csucsu. Ki lehet találni, egész héten tiszta kóma voltam.
0 .:
Megjegyzés küldése