2010. július 13., kedd

Steiner Kristóf - Gumimatrac a Gangeszen

Legelőször a címe fogott meg, mert szeretem, ha elgondolkodtat, hogy vajon miről is szólhat a könyv. Másodjára az, hogy mindig is szimpatikusnak tűnt a srác, és osztom a rajzfilmmániáját.

Nem gondoltam, hogy egy érdektelen celebkönyvet veszek a kezembe (mellesleg ilyenekre egyáltalán nincs is indíttatásom), de nem is tudtam, pontosan mire vállalkozok. Meglepően pozitív csalódás volt számomra az egész, a tálalás, az élete, a nyíltsága és őszintesége (bár az elegánsan megfogalmazott mondatok között kissé negatívan hatott az egy-egy közbeékelt puritán szó), és teljesen pozitív véleménnyel tettem le a végén.

Ahogy olvastam a könyvet, nekem is eszembe jutott, hogy ahogyan Kristóf is kereste azt a közeget és életstílust, ahol önmaga lehet teljes elégedettségben, én is mennyi mindent szeretnék kipróbálni és mennyi helyre szeretnék eljutni, hogy rájöjjek, mi is foglalkoztat igazán.

Egyedüli negatív dologként azt kell elkönyvelnem, hogy néhol kissé túl... megjátszottnak, meseszerűnek tűnt az egész, nehezemre esett elhinni, befogadni egy-két dolgot. Az viszont jóleső érzéssel töltött el, hogy vannak még olyan emberek, akik ennyi odaadással tudnak érdeklődni valami iránt.

"„Minden ember más.”
Ez az életbölcsesség azóta is afféle családi mottó nálunk, amelyet mindannyian rendkívül szarkasztikusan emlegetünk, pedig ha igazán sokszor mondogatjuk egymás után, rájövünk, hogy tényleg magába sűríti a világ esszenciáját."