J. D. Salinger - Zabhegyező

Több embertől hallottam már, hogy alapmű meg hasonlók, hát gondoltam egy próbát megér. Tetszett igazából, olyan regény, amiben nem a történések a fontosak, hanem az érzelmek - és egy csomó érzelmet kivált az emberből, bár én leginkább szomorúságot éreztem a végén.
Szeretném, ha ott figyelne a polcomon.

A történet egy amerikai kamasz életének három napját írja le első személyben. Holden Caulfield kibukik az iskolából félévben, nem mer hazamenni, inkább elhatározza, hogy a karácsonyi vakációt kedvére tölti, mielőtt a szülői pofonok ideje elérkezik. A kamasz az a napszemüveges, hülyegyerek-frizurás nemzedék, akik miatt a legtöbb felnőtt csak panaszkodik. A kedves, csupa szív, csupa gátlás kamasz elbeszélése emlékeztető azok számára, akik már régóta tagjai a Felnőttek Világszövetségének.

"– Mondd, tennél nekem egy nagy szívességet? – kérdezte Stradlater.
– Mit? – érdeklődtem nem túl lelkesen. Állandóan kért valami nagy szívességet. Az ilyen jóképű fickók, akik azt hiszik, igazi menők, folyton szívességet kérnek. Csak azért, mert el vannak ájulva saját maguktól, azt hiszik, hogy más is el van ájulva, és mennyei élvezet nekik szívességet tenni. Marha jó, mi?"

/36. o./

molyon