2010. január 12., kedd

Stephen King - A remény rabjai

Legjobb. Nincs hozzáfűznivalóm, imádom a könyvet, és a film is hasonlóan zseniális.

Andy Dufrense-t életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték felesége és annak szeretője feltételezett meggyilkolásáért. Andy intelligens, csendes fiatalember, aki teljesen kirí a börtönélethez tartozó kegyetlen fegyőrök és nem kevésbé brutális fegyenctársak közül. Aztán összebarátkozik egyik társával, Reddel, valamint az őrök és az egymást váltó börtönigazgatók is kezdik nagy hasznát venni banki tudásának, így az ott dolgozók szemében végül kivételezetté válik. Ám Andyben soha nem hal meg a remény, hogy egyszer még kiszabadulhat.

"- Kint nekem nem terem babér, Andy, tudom.
Felállt. - Gondold csak meg a dolgot - mondta, és olyan természetesen ment a dolgára, mintha az egyik szabad ember egy másik szabad embernek tett volna javaslatot. És ez elég volt ahhoz, hogy szabadnak érezhessem magam. Andynek még ez is sikerült. Sikerült elfeledtetnie egy időre, hogy mind a ketten életfogyton vagyunk, a keménytökű szabadulási bizottság, valamint a zsoltárzengő börtönigazgató kényére-kedvére, kegyelmére bízva, aki nagyon is örült, hogy Andy oda került, ahova került. Végtére is Andy egy öleb, aki ki tudja tölteni az adó-visszaigénylési papírokat. Milyen csodálatosan hasznos jószág!"
/105-106. o./