kalandos kétségbeesés

Matektanárnál voltam ma, tanár az egyik szakközépben, és ott nem volt ma tanítás a félév miatt (micsoda mázlisták...). Három körül mennénk haza, erre a portás bezárt minket minden oldalról. :D Még jó, hogy a tanár fel tudott csörögni, hogy engedjenek ki minket. :D

Ahányszor újragondolom a felvételi jelentkezést, annyiszor gondolom meg magam. Miért nem mondta senki, hogy ez ennyire nehéz? Tudom, mit akarok csinálni felnőttként, de ahhoz olyan dolgokat kellene tanulnom sokáig, amik nem érdekelnek a legkevésbé sem.
A másik, amihez még nagyon húz a szívem, pedig csak amolyan tök jó, tetszik, de nem tudom, megvannak-e bennem hozzá a megfelelő tulajdonságok. Vagy azok később is kialakulhatnak még? Mindenesetre ha megkérdeznék, miért akarok oda járni, fogalmam sincs, mit válaszolnék.

:) Anya vett nekem tollakat, újabb könyvet fejeztem be, és összefutottam egy általános iskolai osztálytársammal.