Cecelia Ahern - Ahol a szivárvány véget ér

Egyetlen délután alatt olvastam ki, bár ez csak az én mániákusságom számlájára írható. Na meg mert egyszerűen muszáj volt tudnom, mi a vége. Nekem kicsit olyan szappanoperás, mikor, tudjátok, a pasi meg a nő sehogyse tud összejönni, és csak nyűglődnek ide-oda. De azért nem volt rossz.

Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Izgalmas órai levelezéseik közben nem is sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így töltik majd, egymással levelezve... A sors próbára teszi a barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket: újra és újra elválasztja egymástól Rosie-t és Alexet. S bár a gyerekek komoly felnőttekké cseperednek - dolgoznak, megházasodnak, gyereket nevelnek, válnak -, a gyermekkori varázslatos kötelék életük minden öröme és bánata közepette megmarad.
Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?

"STEPH: Rosie, ne bujkálj tovább Alex elől, mondd el neki, mi történt a bálon. Alex már nekem írogat, hogy mi történt, pedig én aztán tuti nem mesélem el neki! Szerencsétlen srác lemaradt az eseményekről, és csak annyit szeretne tudni, hogy ki, kivel, hol, mikor és mit csinált.
ROSIE: Na azt tuti nem fogom elmondani neki, hogy ki kivel mit csinált.
STEPH: Ha-ha.
ROSIE: Nem vicces!
STEPH: Szerintem óriási. Ugyan már, három hete volt!
ROSIE: Biztos vagy benne, hogy három hete?
STEPH: Igen, miért?
ROSIE: A picsába..."

/47. o./