2009. augusztus 1., szombat

Laár András - A csőevő duhajka meséi

Ez, mint látható, kicsit eltér a tőlem eddig megszokottaktól, nem is baj, okozzak meglepetéseket.
A könyv egyébként inkább mesekönyv, tele bugyuta barbárságokkal és idegesítően bájolgó szónoklatokkal, viszont a pasi - gyk.: az író - fantáziában viszi a pálmát, ezért tetszett inkább. Mert nekem soha nem lesz ilyenem.

Egy utazó álmában megálmodik egy egész világot, ahol elfog egy csőevő duhajkát, és itt kezdődnek főhősünk érdekes kalandjai.

Szeretnél találkozni egy előkelő családból származó függönnyel? Kíváncsi vagy a vízibacimozira? Akarsz rösztölőt a válladra? Nos, könnyen úgy járhatsz, mint az ugró-bugró bábony, aki addig-addig, amíg már tényleg! De ha nem félsz az ökölorrú zürjénposzátától, kibírod a vátlák tokkantását, és tudsz nemet mondani egy zúgó bakterka követelésére - akkor valószínűleg te is elboldogulnál Lehetország csodálatos tájain Akárkivárostól Ordítóházáig. Máskülönben jól jöhet az iránymutatás, mert aki túl komolyan veszi magát, még a végén valóra válik! Ne feledd, "még állatnak sem kell lennie valakinek ahhoz, hogy gyönyörűen muzsikáljon, elég, ha csak kompótnak születik..."