B, mint...

Jópár napja azon tökölök, hogy fel kéne hívni valakit, hogy csináljunk valamit, de visszatart a büszkeség. Mikor nyár elején összefutottunk Bvel, ő mondta, hogy majd keressük egymást. Aztán mégis én csörögtem rá július végén a HP6 miatt, de akkor épp nyaralni mentek. Utána egy pillanatra a némettanárnál futottunk össze.
Nem hiszem el, ennyi neki az egész? Fogalmam sincs, mit gondoljak, még egy nyamvadt sms-t se tudott hozzámvágni, mikor szülinapom volt. Pont ő mondta, mikor komolyabban beszélgettünk a dolgokról, hogy tudja, hogy neki is többet kéne tennie. Ehhez képest lófaszt se csinál, hogy jobb legyen.
Nem fogom állandóan én keresgélni, viszont így meg megint olyan lesz minden, mint tavaly, amit végképp nem akarok.
Á, befejezem inkább, csak felhúzom magam.

Ráadásul még olvasnivalóm sincs, így teljesen meg fogok őrülni.