Stephen King - A boszorkánylány

A boszorkánylány (avagy ismertebb nevén Carrie) King első igazán befutó regénye volt.
Carrie White gimnazista kamaszlány, ami önmagában véve is éppen elég problémás. A kamaszlánynak van egy anyukája, ami összetűzéseket szül. Ám nem elég, hogy anyuka, emellett még veszettül fanatikus hívő is. Emellett még az osztálytársai állandóan csak azt lesik, hol rúghatnak belé, mikor gúnyolhatják és nevethetik ki.
Carrie-nek a rengeteg problémája mellett viszont van egy különleges képessége: képes a puszta tudatával mozgatni a tárgyakat.
Carrie igyekszik kitörni az éginek túl pokoli anya szorításából, és már úgy tűnik, jóra fordulnak a dolgai. Jóképű fiúval készül a szalagavató bálba, látszólag társnői is megbékéltek vele, talán még el is fogadták.
A felnőtt lét küszöbére taposó Carrie White végre érzi magát valakinek. Naiv még ahhoz, hogy észrevegye a cápavigyort. A többiek pedig tudatlanok ahhoz, hogy észrevegyenek egy két lábon járó világvégét.

"Tizenhetedike volt. Május tizenhetedike. Rögtön beikszelte a végetért napot a naptárában miután belebújt fehér hálóingébe. Minden egyes elmúlt napot vastag filctollal beikszelt a naptárában, és úgy gondolta, hogy ez nagyon rossz hozzáállást tükröz az élethez. De nem igazán törődött ezzel. Egyetlen dolog, amivel törődött, az volt, hogy tudta, Mama holnap visszaküldi az iskolába, és neki találkoznia kell Velük."